6.fejezet

                                                           Egy jó barátság

Békések voltak az elmúlt napok,hetek.Riley-val megbeszéltük,hogy csak barátok leszünk,elfelejtjük ami akkor történt a tisztáson.A csók,a szerelem bevallása,mind a múlté.A legjobb barátoknak mondhattuk magunkat.A suliba,nálunk és persze náluk.Sokat volt itt a Cullen "villában",mint én nála.Egyszer kétszer ha átmentem.Nem sok időt töltöttünk házban.Mindig úton vagy moziba mentünk.A rajz sem maradhatott ki az életből.Én megmutattam neki a régi rajzaimat-amit nem Jacob-ról csináltam-,amik nagyon tetszettek neki.Ő is szépen rajzolt bár volt mint javítani rajta,mondjuk én 80 éven keresztül tudtam gyakorolni,nem is hencegtem vele.Kiveséztük a vámpírokat.Az átváltozástól a Volturikig.Volt néhány rész ahol kiakadt de jól viselte.Jó volt megnyílni valaki előtt és mindent kitárgyalni.Próbáltam kihúzni belőle infókat az életéről ami nagy megelégedésemre,sikerült.Floridában élt a nagybátyjával,Reese-zel.De aztán elköltöztek mert...ezt nem részletezem,mondjuk úgy,hogy voltak problémák.Tetszik neki Forks,állítólag én még jobbá tettem ezt a helyet.Minden időmet vele töltöttem,kivéve amikor vadásznom kellett.Persze ember ezért esténként megint a szokásos dolgaimat csináltam.Az ágyban feküdtem és olvastam,párszor verekedtem Emmettel,vagy sakkoztam Jasperrel.Különös módon Aliceszel több időt töltöttem.

Beszélgettünk a látomásairól,a divatról -ami nálam nagyon ritka-,a nyaralásokról és Denali klánt való meglátogatásról.Megtaláltuk a közös hangot.Edwarddal is jóban lettem,gondolataink összehangoltak mégis versengést idéztek fel bennem.Rosalie sosem nézte jó szemmel amikor áthoztam a legjobb barátomat,azt meg végképp nem,hogy a többiekkel kezdek jóban lenni.

Nem vártam többet Riley-tól.Persze a szívem szerelmes volt belé,de úgy gondolom sokkal jobb neki ha csak barátunk maradunk.Így ellehet kerülni az én önző,kegyetlen és elmebeteg ötletemet,az átváltoztatást.Egyszer majd elmegy Forks-ból vagy itt marad,lesz egy felesége,gyerekei,amit én tudok megadni neki.Lehet,hogy én lehetek a boldog nagynéni,aki szülinapkor meg karácsonykor visz ajándékokat.Még így is jól érezném magam mert,mert látnám mennyire boldog,emberként.Az én szörny világom nem illik az ő gyönyörű,önfeledt emberi életébe.Pár évvel ezelőtt még mindent megadtam volna,hogy ember lehessek.Erről már rég letettem.már a mában élek és könnyedén,hessegetem el a holnapot.Van egy barátom aki lehet nem örök,de sok boldogságot szerez.Ő szeret engem,elfogadja,hogy barátoknak kell lennünk.Én a kisujjamat nyújtottam és ő nem akarta az egész karomat.Ennek persze örültem és kellemesen csalódtam.Más mint Jacob,sokkal okosabb és emberibb.A személyisége is teljesen más.Ez is megkönnyítette,hogy ne kelljen folyton Jake-t látnom benne.

Gondolkozásomból Alice rántott fel,csilingelő hangjával.
-Ness!Állati ötletem van!Házfelújítás!Tudom kicsit sok így egyszerre,de már 2090 van.És ez a ház még mindig 2010-es divatú,egy ősrégi kastély.-magyarázott.Én persze csak bólogattam.Alice tudhatná,hogy mindannyian régimódiak vagyunk,miért kéne felújítani a házat?-Örülök!Remélem ti is benne vagytok!-mondta Alice.

-Alice.Ennyi erővel miért nem építünk egy új házat?-kérdezte Rose sértett hangon.Bella kissé vonakodott az újdonság hallatán,szeme elkerekedett,ismerte Alice-t és az ő eszement ötleteit.

-Minden csodás ötlet,Rose!De Esme miatt gondoltam,hogy jó a felújítás.-pillantott anyja felé.

-Alice.Egyáltalán mi bajod a régi stílusú házakkal?A város tele van ilyenekkel.Különben meg,belük totál 2090-esek vagyunk...-suttogtam bele ebbe a kialakulóban lévő,vitába.-És mégis mit újítanánk?Egy úszómedence,úgy se használnánk....-fújtattam.Logikus gondolkodásom az ő agyát is megfogta,ahogy hallottam.

-Ez igaz...-szomorodott el.-De a ház építés nem rossz ötlet!-ugrott fel.

Már nem is szóltam bele.Nem aztán tök nyolc,új vagy régi ház,csak legyen szobám.Nem követtem a további beszélgetést mert megszólalt a telefonom.

-Halló?-kaptam fel.Persze Riley volt.

-Szia,Ness,Riley vagyok.Mit tervezel holnapra?-kérdezte kicsit izgatottan.Szorongtam a válaszadástól.

-ŐŐŐ.Nem tudom.Miért te akarsz valahova menni?-kérdeztem feszengve.

-Nem.Csak akkor elmehetnénk a könyvtárba...-motyogta.

-A könyvtárba?Minek?-lepődtem meg.

-Tanulni.Meg hát...a könyvek miatt.Szeretnék párat kikölcsönözni.Tudod,olvasni!-mosolygott.Tudtam mikor mosolyog mert akkor hadar.

-Persze.Akkor holnap találkozunk a suliban..Szia.-aztán letettem.

Örültem,hogy lesz még egy délutánom amit Riley-val tölthetek.Mégis úgy éreztem valamit tervez...Na mindegy!Nem érdekes.Alice látomásokat keresett arról,hogy milyen lesz az új házunk.Nagyon tetszett neki a látvány.Meg kell mondjam nekem is.Egyből papírt és ceruzást ragadott és lerajzolta a házat.Mindenki elámult amikor meglátta a házat.Én majd akkor gondolkozom a részleteken ha kész lesz...

Az éjjel csigalassúsággal telt.Először megpróbáltam olvasni,nem nagyon értettem semmit se abból amit olvasok.Aztán a simán,szimpla fekvéssel próbálkoztam.Az unalmas volt.Még a holnapi dogára is felkészültem,feleslegesen.Végül a rajzolásnál kötöttem ki.

Rajzom ijesztő volt.Egy szem...Ami azoknak az áldozatoknak a szemét foglalta össze,akik vámpírtámadásban haltak meg.Én magam is megijedtem a rajztól.Szó szerint láttam a rettegést a szemben,amit saját kezűleg rajzoltam.Minden benne volt.Ezt szemet soha nem akarom látni.Ezért vagyok vegetáriánus.




Gyorsan elhajítottam a lapot egy mappába és bedobtam egy fiókba.Edward kocogtatta meg az ajtót

-Gyere be!-motyogtam.

-Szia!Miért rajzolsz olyan dolgokat amik megrémisztenek?-kérdezte kedvesen.

-Nem tudom.Talán mert így szembesülök önmagammal.Elönt a büszkeség.Nekem soha nem találkoznom ilyen dolgokkal.Viszont másoknak igen!-feleltem,de nem néztem rá.

-Félted,Riley-t.Nem akarod,hogy baja essen.Hogy így végezze.-szedte elő a rajzot.Feszengve rántottam ki a kezéből,dugtam vissza fiókba.

-Tényleg,nem!-mondtam és kinyitottam az ajtómat.-Kérlek most hagyj egyedül!-tessékeltem ki.Lassan de kiment a szobámból.

Nem tudom minek akarta ezt megkérdezni.Egyedül csak rám tartozik,hogy miket rajzolok.

Mikor kezdett felkelni a nap ránéztem az órámra.Negyed hét.Még annyi időm van...Elmegyek Riley-hoz.Felkaptam az iskolatáskámat és kiugrottam az ablakon.Odafelé út gyorsan telt mert futottam aztán megláttam a házat.Boldogság fogott el,hogy ma újra fogom látni.Mindig hatkor kel és most fél hét van,biztos nem zavarok.Felugrottam az ablakára és kinyitottam.AXE illat volt a levegőben és valami fenyő,ez a két illat szokott áradni Riley-ból is.Aztán megéreztem az emberi vér pezsgésének illatát ami kicsit megállított.Végül bemásztam és leültem az íróasztalhoz.Szép nagy ágya volt Riley-nak,szögletes számítógép asztal kerekes székkel,plazma tv,zöld falak és egy külön fürdőszobára nyíló ajtó.A fürdőből zajok szűrődtek ki,ami fogmosásra utalt.Dobogó szív,ahogy pumpálja a finom nedves vért.Egy pillanatra elragadott a hév,míg nem belemarkoltam az asztallapba.Kicsit elgörbült de helyreraktam.Keresztbe fontam a bokáimat és hallkan dudorásztam.
Riley lépett ki az ajtóból,már meg sem lepődött ha itt talál reggelente.

-Szia!Korán van még nem gondolod?-kérdezte mosolyogva.

-Szerintem pont jó.-feleltem és a nyakába ugrottam.Készségesen kapott és dobott az ágyára.Halkan felkuncogtam és odarántottam magam mellé.-Hiányoztál!-suttogtam.Csak mosolygott és elpirult.Ilyenkor olyan aranyos.Félmeztelen felsőtestét szántottam hideg ujjaimmal.

-Te is...-lehelte és megérintette az orromat.Felöltözött.Lépcső csikorgás szűrődött az ajtón túl.

-Jön valaki...-mondtam és bebújtam a szekrénybe.A sötétben is jól kitudtam venni a kabátok formáját.Az egyik egy bőrdzseki volt,a másik egy baseball dzseki,a harmadik egy szimpla télikabát.

-Riley!Nagy baj történt!-rettegett egy női hang.Gondolataiból csak azt tudtam meg,hogy fél és Riley reakcióját várja.Ő biztos Ashley a házvezetőnő.

-Mi baj Ashley?-kérdezte Riley ijedt hangon.

-Mr.Evens,vagyis Reese,balesetet szenvedett!-felelte a nő,majdnem elájulva.

-Te jó ég!Bevitték a kórházba?-kérdezte Riley.

-Igen!Itt a cím.Mondták,hogy valakinek be kell mennie hozzá.Súlyos az állapota.-mondta Ashley és átnyújtott egy papírt aztán kiment.

Mikor kiléptem az ajtón,Riley az ágyon ült és a cetlivel szemezgetett.Odamentem mellé,átkaroltam a vállát.

-Veled megyek!-suttogtam lágyan,hogy oldjam ezt a hangulatot.

-Köszi.-mosolygott hálásan.Nyomott egy puszit arcom bal oldalára.Ez a kis puszi annyit jelentett nekem...szóval nagyon jól esett.Legszívesebben megcsókoltam volna,de akkor összeomlott volna amit eddig felépítettünk Riley-val.Egy sokat mondó arcra puszit adtam neki.

Látszólag valamit félreértett és megfogta a kezem.


A kórházban Reese ott feküdt egy ágyon.Lába begipszelve,feje bekötve,testén milliónyi kisebb sebbel.Pulzus mérő gép ott kattogott mellette,keze tűkkel volt tele ami megrémisztett,egy zacskóban vér locsogott.Biztos szegény Reese-nek vérátömlesztése van.Leültem az ágytól legmesszebbre lévő székre,meg a vértől természetesen.Riley leült az ágy mellett lévő székre.Még egy utolsó levegő vétel amíg nem csukják be a nővérek az ajtót...Nem vettem több levegőt.Behunytam a szemem és vártam mikor megyünk ki ebből a rémes,véres,jó illatú szobából.Csak az ápolók,orvosok és nővérek gondolataira koncentráltam,ami nem egy nyerő ötlet volt.Beteg arcok,rákos gyerekek,komás emberek,meg sok más ami szörnyű.Agyam úgy kattogott a különböző képek között,kezdett fájni a fejem.Riley szíve is kattogott.Vonzott mint egy dagadt pasast,egy jól megrakott hamburger.Felhúztam a lábamat és átöleltem a térdemet.Bejött egy orvos...

-Riley Evens?-kérdezte.Riley ránézett,bólintott.-Itt írja alá!-mutatott arra a  papírra a kezében volt.-Jól van kisasszony?-kérdezte amikor rám nézett.Én is ránéztem.Ismerős arcot véltem benne,persze nem lehettem biztos benne.

-Igen...-suttogtam.Mintha tökéletesen hallotta volna.Fehér bőre,arany szeme elárulta.Úgy tűnt én is lebuktam.Kérdőn nézett rám.-Jól vagyok!-mondtam most már fennhangon.Vajon ki ő?Orvos?Mint Carlisle...-Köszönjük a segítséget doktor!-álltam fel.Fenyegetően ránéztem.Megrémítette kicsit a fenyegetésem,kiment.

-Ez meg mi volt?-kérdezte szerelmem,akarom mondani Riley.

-Vámpír.-mondtam és leültem mellé.Csak bólintott.-Akarsz még maradni?-kérdeztem.

-Nem,mehetünk.-felelt.Felálltam és megfogtam a kezét.Kiértünk a folyosóra ahol az orvos minket nézett.Most erősebben szorítottam meg Riley kezét.-Aú!Ness!-rántotta el a kezét,nem sok sikerrel.

-Bocs...-motyogtam és kimentünk.

Komikat pls!!!!!!!!