Szasztok.Meghoztam a 4.fejit előzetes nélkül!;) Legyen mindenkinek Happy napja és ha a végére értetek ne nagyon utáljatok!Sziasztok."álszent fej" :)
Ne!
Hihetetlen de mindig mindenkit ölt.Elegem van.Tennem kéne valamit de mit?Még is csak ember vagyok.Szörnyű volt nézni ahogy Jake ott fekszik a földön eszméletlenül miközben mindenki harcol.Az előbb könyörögtem Bellának,hogy segítsen de az érintésemtől félve húzta el a kezét.
-Nem!-dörrent rám.-Edward.Megfogják ölni egymást.-mondta szerelmének.Edward mozdulni alig bírt Carlisle mellől aki illatomtól távolodott.
-Ennyire,büdös vagyok?-kérdeztem félve.
-Pont ellenkezőleg.-mondta Carlisle a nyakamat fürkészve.Egy nagy darab fekete hajú,izmos és vérszomjas vámpírral találtam szembe magam.
-Emmet,NE!-mondta Edward.Emmet nem törődött testvére szavaival és nekem ugrott.Csuklóm szív szaggató hangon roppant Emmet súlyától.Hogy rátegyen még egy lapáttal Emmet erősen megszorította vérző karomat.Felüvöltöttem.
Fogai mohó örömmel csaptak le karomra.Edward lelökte Emmet-tet rólam aki,neki esett és elkezdtek birkózni.A földön rángatóztam vérző karomat bámulva.Hangosakat üvöltöttem.Testem minden egyes porcikája remegett a fájdalomtól.Ez rosszabb volt,mintha ezerszer átment volna rajtam egy buldózer.Carlisle jött oda hozzám.Kezemet fogdosta.
-Alice!-szólt a pöttöm lánynak aki éppen Sam Uley fejét próbálta lefogni.
-Mi van?-kérdezte az apróság.
-Emmet megharapta.-mutatott égő kezemre.Alice nem figyelt rá.Kitört a háború én meg haldoklok.Csodás.Jacob miattam fog meghalni.A farkasok is miattam fognak meghalni.De legalább az vigasztal,hogy a pokolra kerülök.
-Átfog változni Carlisle.-mondta Edward.Nem tudtam miről beszél.Vagy mégis?Ennél nagyobb szörnyeteggé már nem is tudok átváltozni.Aztán csend....Nem hallottam többé a farkasüvöltést,a vámpírok sikolyait.Semmit.Cullen-ék még levegőt sem vettek.Csak az én velőtrázó sikolyaim voltak hallhatóak.Jacob felé néztem.Nem volt ott.Ahogy senki más.Meghalt.
-Szörnyetegek!!!!!-üvöltöttem egyenesen Jasper képébe.
-Elveszítették a fejüket.-magyarázta Edward.
-Nem érdekel hogyan és miért!-üvöltöttem.-Jake meghalt!-ordítoztam.Testemet erősen rángatta az a valami amit nem tudtam szavakba önteni.
-Sajnálom.Már nem segíthetünk,Carlisle?-kérdezte Emmet.
-Már szétterjedt a méreg a testében.-felelt elhaló,bűnbánó hangon.Ezek szerint amit mondtak....Nem!Nem akarok az lenni.
Átvittek az erdőn ahol kedvemre sikittozhattam.
80 évvel később
Azt mondják az élet egy játék és mi vagyunk benne a bábuk.De ha vámpír vagy,te vagy a játékos aki mozgathatja kedvére bábuit.Ez így van.Az emberek imádnak minket és félnek is.Megtévesztően szépek,okosak és kívánatosak vagyunk.Általában mindenki a tökéletességre vágyik.Én nem.Csak Jacob-ra vágytam,egy vele való boldog rövidke életre.Ehelyett megkaptam a poklot.Hála saját magamnak.Sok mindent elmondhatok magamról de azt,hogy önző azt többször megemlíteném.Olyan emberek haltak meg értem akiknek nem lett volna szabad.Nyolcvan éve kísért engem ez a bűntudat amit nem tudok legyőzni.Jobban érdekel mint a vér.Kész idegroncs vagyok.Mikor átváltoztam hónapokig kínoztam magam a szomjúsággal.De aztán Carlisle elvitt vadászni és nem bírtam magammal.Szerettem volna megöletni magam,könyörögtem Cullen-ék öljenek meg.Kaptam egy képességet.És utálom.Hallom mások gondolatait.Mint Edward.De Edward kitudja kapcsolni ezeket én pedig nem.Mindenkinek hallom az ocsmány vagy mocskos gondolatait.Most is azt hallgatom ahogy Rose engem fikáz.
-Micsoda egy idióta.Miért nem teszi túl magát mindezen?!Mindenkinek elrontja a hangulatát .-elkaptam Rose-ról a tekintetemet és Carlisle-ra néztem.
-Kettőkor be kell mennem a kórházba.Mr.Young már nagyon várja a műtétet....-ezt az unalmas hétköznapi dumát.Próbáltam valami másra fókuszálni,hogy ne halljam ezeket a gondolatokat.Ideje arabra fordítani a himnuszt...Jasper nyugalom hullámokat küldött felém de visszalöktem őket.Utálom őket,utálom saját magam!Nem kell nekem az ál-nyugalom.Egy srác engem bámult.Így hát elkezdtem matatni a fejében.
-Micsoda nő!Vajon milyen lehet meztelenül?-Istenem!Ilyen tahókat szül 2090.
Az ebédlőben ültünk(suliban)közben a többiek úgy csináltak mintha ennének.Én nem tetettem,hogy nem eszek.Csak ültem összegömbölyödve a székemen.
-Mercy tervezel valamit délutánra?!-kérdezte Edward gondolatban.
-Csak a szokásost.Bűntudatos hétvégét.-üzenetem vissza.
-Aha.Mit szólnál egy kempinghez?-kérdezte megint gondolatban.
-Edward.Nem!Már így is rávetettek arra a hülyeségre,hogy suliba járjak.Nem!-feleltem makacsul.Elbámult valamerre lezárva evvel a témát.Emmet-re vándorolt tekintetem.Őt utáltam.Amikor átváltoztam majdnem letéptem a fejét.Azt volt a szerencséje,hogy Edward lefogott Jasper-rel.Azóta is mindig bunyózunk.talán a bunyó az egyetlen kikapcsolódásom amit Emmet-tel töltök.Bellával szoktam beszélgetni de ő dilis.Alice és Rosalie áll tőlem a legmesszebb a vásárlás mániájukkal.emlékszem Alice egyszer beszélgetni akart velem én meg azt mondtam-Ha nem akarod,hogy letépjem a fejed,húzz el!-jaja.Pontosan ezt mondtam.Az a baj semmit sem felejtek el.Hála vámpíragyamnak.Az emberi életemről az egészet elfelejtettem kivéve az utolsó napomat.Vártam.Ezek a hülye gondolatok nem hagynak nyugodni.Úgy irigylem Edwardot amiért képes kikapcsolni őket.Folyton hallom őket....Gyorsan megfogtam az mp5-lejátszómat és beraktam a fülembe a fülhallgatót.A zenét maximumra kapcsoltam.Még így is szállingóztak fejemben,a minél érdektelenebb gondolatok.Behunytam a szemem és csak a zenére koncentráltam.De aztán meghallottam amint a valaki a nevemet mondaná.
-Mi baja van ennek a Renesmee Cullen-ek?Olyan dilis.Most mint egy depressziós ül a székén és zenét hallgat,csukott szemmel....-gondolta egy Rita Veazlook nevű lány.A fogamat csikorgattam.Edward rátette a kezét az enyémre,így nyugtatott.Nem kell nekem Edward segítsége!Dühösen rántottam el kezemet az asztalról.Történt valami...valami furcsa!
Egy rézbőrű srác sétált be az ebédlőbe.Tátott szájjal bámultam ahogy elmegy mellettem ez az ismerős arc.Jacob...Pont úgy nézett ki mint Jake.Kihúztam fülemből a heccetet,és elkezdtem hallgatni a srác gondolatait.
-El sem hiszem...Mindenki engem néz!Ennél már nem lehet rosszabb.Á!De mégis!Ez a bronz hajú csajszi tátott szájjal bámul!-gyorsan becsuktam a szám.-Látom ahogy az a szőke felém akar jönni!Mit mondanék neki:Hello,a nevem Riley Evens,új diák!Bírod a metált?Ugyan Riley szánalmas vagy.Törődj bele!A csajok nem bírják a képedet.Bezzeg,Floridában.Ott minden csaj könyörgött,hogy legyek a pasija.De egyik sem tetszett igazán.De mégis miért bámul az a fehér bőrű csinos lány?-nézett vissza rám.-Talán tetszek neki...?Mondjuk el kell ismerni ő se kutya.Talán elhívom randizni.De majd csak pár nap múlva!Milyen lenne már.Az új srác nyomul...-ahogy hallgattam a gondolatait elöntött a boldogság.Jacob újjá született.Akkor még sem szúrtam el mindent.De távol kell maradnom tőle...De ez,hogy nekem menni?Lehetetlen.Én vámpír vagyok ő pedig egy ember.Sóhajtottam egyet.Fogadott testvéreim is észrevették az új fiút.Jasper félve nézett rám,amiért boldog vagyok egyben csalódott.Intettem neki,hogy ne is foglalkozzon velem!Nem érdemes.Riley leült egy asztalhoz egyedül..Talán oda kéne menni és...Nem!Nem mehetek oda.Én lány vagyok,ő a fiú.Pedig úgy beszélnék életem szerelmének másával.Edward a fejét rázta,hogy ez lehetetlen.Igen.Lehetetlen.Ő ember én vámpír.Rá nézve én veszélyes vagyok.Edward mint egy jó odanyújtott egy falat csokit.Az emberek észrevették,hogy talán enni fogok.-Köszi,Edward!Most elvárják,hogy megegyem!-üzentem neki.Csak mosolygott.Otthon még nagyon megverem.Gyorsan felkaptam a csokit és megettem.Mint egy zacskó föld.Kicsit öklendezve de lenyeltem.Úr Isten...Riley engem bámul.De az lesz neki a legjobb ha szépen elkerülöm...Örökre.Nem fogom elrontani ezt az életét is.Elég,hogy az enyém már romlott.Viszont gondolatai kíváncsiságot sugároztak,hogy megtudja a nevemet.Biztos,hogy megakarja és meg is fogja tudni.Rita táncikált oda az asztalához.Szájával jól artikuláltan beszélt.Emberi füllel nem hallottam volna de így igen,hogy mit kérdez.
-Szia!Rita vagyok.-mosolygott.Féltékeny vagyok.Ő beszélhet vele!
-Szia.Riley.-evett tovább Ő.
-Arra gondoltam mi lenne ha odaülnél az asztalunkhoz és nem lennél egyedül.-mondta Rita.Milyen átlátszó.Rita gondolataiban csak úgy falta Riley-t.Bólintott és elsétált Ritával az ego-halandók asztalához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése