2010. december 27., hétfő

6.fejezet

                                                           Egy jó barátság

Békések voltak az elmúlt napok,hetek.Riley-val megbeszéltük,hogy csak barátok leszünk,elfelejtjük ami akkor történt a tisztáson.A csók,a szerelem bevallása,mind a múlté.A legjobb barátoknak mondhattuk magunkat.A suliba,nálunk és persze náluk.Sokat volt itt a Cullen "villában",mint én nála.Egyszer kétszer ha átmentem.Nem sok időt töltöttünk házban.Mindig úton vagy moziba mentünk.A rajz sem maradhatott ki az életből.Én megmutattam neki a régi rajzaimat-amit nem Jacob-ról csináltam-,amik nagyon tetszettek neki.Ő is szépen rajzolt bár volt mint javítani rajta,mondjuk én 80 éven keresztül tudtam gyakorolni,nem is hencegtem vele.Kiveséztük a vámpírokat.Az átváltozástól a Volturikig.Volt néhány rész ahol kiakadt de jól viselte.Jó volt megnyílni valaki előtt és mindent kitárgyalni.Próbáltam kihúzni belőle infókat az életéről ami nagy megelégedésemre,sikerült.Floridában élt a nagybátyjával,Reese-zel.De aztán elköltöztek mert...ezt nem részletezem,mondjuk úgy,hogy voltak problémák.Tetszik neki Forks,állítólag én még jobbá tettem ezt a helyet.Minden időmet vele töltöttem,kivéve amikor vadásznom kellett.Persze ember ezért esténként megint a szokásos dolgaimat csináltam.Az ágyban feküdtem és olvastam,párszor verekedtem Emmettel,vagy sakkoztam Jasperrel.Különös módon Aliceszel több időt töltöttem.

Beszélgettünk a látomásairól,a divatról -ami nálam nagyon ritka-,a nyaralásokról és Denali klánt való meglátogatásról.Megtaláltuk a közös hangot.Edwarddal is jóban lettem,gondolataink összehangoltak mégis versengést idéztek fel bennem.Rosalie sosem nézte jó szemmel amikor áthoztam a legjobb barátomat,azt meg végképp nem,hogy a többiekkel kezdek jóban lenni.

Nem vártam többet Riley-tól.Persze a szívem szerelmes volt belé,de úgy gondolom sokkal jobb neki ha csak barátunk maradunk.Így ellehet kerülni az én önző,kegyetlen és elmebeteg ötletemet,az átváltoztatást.Egyszer majd elmegy Forks-ból vagy itt marad,lesz egy felesége,gyerekei,amit én tudok megadni neki.Lehet,hogy én lehetek a boldog nagynéni,aki szülinapkor meg karácsonykor visz ajándékokat.Még így is jól érezném magam mert,mert látnám mennyire boldog,emberként.Az én szörny világom nem illik az ő gyönyörű,önfeledt emberi életébe.Pár évvel ezelőtt még mindent megadtam volna,hogy ember lehessek.Erről már rég letettem.már a mában élek és könnyedén,hessegetem el a holnapot.Van egy barátom aki lehet nem örök,de sok boldogságot szerez.Ő szeret engem,elfogadja,hogy barátoknak kell lennünk.Én a kisujjamat nyújtottam és ő nem akarta az egész karomat.Ennek persze örültem és kellemesen csalódtam.Más mint Jacob,sokkal okosabb és emberibb.A személyisége is teljesen más.Ez is megkönnyítette,hogy ne kelljen folyton Jake-t látnom benne.

Gondolkozásomból Alice rántott fel,csilingelő hangjával.
-Ness!Állati ötletem van!Házfelújítás!Tudom kicsit sok így egyszerre,de már 2090 van.És ez a ház még mindig 2010-es divatú,egy ősrégi kastély.-magyarázott.Én persze csak bólogattam.Alice tudhatná,hogy mindannyian régimódiak vagyunk,miért kéne felújítani a házat?-Örülök!Remélem ti is benne vagytok!-mondta Alice.

-Alice.Ennyi erővel miért nem építünk egy új házat?-kérdezte Rose sértett hangon.Bella kissé vonakodott az újdonság hallatán,szeme elkerekedett,ismerte Alice-t és az ő eszement ötleteit.

-Minden csodás ötlet,Rose!De Esme miatt gondoltam,hogy jó a felújítás.-pillantott anyja felé.

-Alice.Egyáltalán mi bajod a régi stílusú házakkal?A város tele van ilyenekkel.Különben meg,belük totál 2090-esek vagyunk...-suttogtam bele ebbe a kialakulóban lévő,vitába.-És mégis mit újítanánk?Egy úszómedence,úgy se használnánk....-fújtattam.Logikus gondolkodásom az ő agyát is megfogta,ahogy hallottam.

-Ez igaz...-szomorodott el.-De a ház építés nem rossz ötlet!-ugrott fel.

Már nem is szóltam bele.Nem aztán tök nyolc,új vagy régi ház,csak legyen szobám.Nem követtem a további beszélgetést mert megszólalt a telefonom.

-Halló?-kaptam fel.Persze Riley volt.

-Szia,Ness,Riley vagyok.Mit tervezel holnapra?-kérdezte kicsit izgatottan.Szorongtam a válaszadástól.

-ŐŐŐ.Nem tudom.Miért te akarsz valahova menni?-kérdeztem feszengve.

-Nem.Csak akkor elmehetnénk a könyvtárba...-motyogta.

-A könyvtárba?Minek?-lepődtem meg.

-Tanulni.Meg hát...a könyvek miatt.Szeretnék párat kikölcsönözni.Tudod,olvasni!-mosolygott.Tudtam mikor mosolyog mert akkor hadar.

-Persze.Akkor holnap találkozunk a suliban..Szia.-aztán letettem.

Örültem,hogy lesz még egy délutánom amit Riley-val tölthetek.Mégis úgy éreztem valamit tervez...Na mindegy!Nem érdekes.Alice látomásokat keresett arról,hogy milyen lesz az új házunk.Nagyon tetszett neki a látvány.Meg kell mondjam nekem is.Egyből papírt és ceruzást ragadott és lerajzolta a házat.Mindenki elámult amikor meglátta a házat.Én majd akkor gondolkozom a részleteken ha kész lesz...

Az éjjel csigalassúsággal telt.Először megpróbáltam olvasni,nem nagyon értettem semmit se abból amit olvasok.Aztán a simán,szimpla fekvéssel próbálkoztam.Az unalmas volt.Még a holnapi dogára is felkészültem,feleslegesen.Végül a rajzolásnál kötöttem ki.
Rajzom ijesztő volt.Egy szem...Ami azoknak az áldozatoknak a szemét foglalta össze,akik vámpírtámadásban haltak meg.Én magam is megijedtem a rajztól.Szó szerint láttam a rettegést a szemben,amit saját kezűleg rajzoltam.Minden benne volt.Ezt szemet soha nem akarom látni.Ezért vagyok vegetáriánus.




Gyorsan elhajítottam a lapot egy mappába és bedobtam egy fiókba.Edward kocogtatta meg az ajtót

-Gyere be!-motyogtam.

-Szia!Miért rajzolsz olyan dolgokat amik megrémisztenek?-kérdezte kedvesen.

-Nem tudom.Talán mert így szembesülök önmagammal.Elönt a büszkeség.Nekem soha nem találkoznom ilyen dolgokkal.Viszont másoknak igen!-feleltem,de nem néztem rá.

-Félted,Riley-t.Nem akarod,hogy baja essen.Hogy így végezze.-szedte elő a rajzot.Feszengve rántottam ki a kezéből,dugtam vissza fiókba.

-Tényleg,nem!-mondtam és kinyitottam az ajtómat.-Kérlek most hagyj egyedül!-tessékeltem ki.Lassan de kiment a szobámból.

Nem tudom minek akarta ezt megkérdezni.Egyedül csak rám tartozik,hogy miket rajzolok.

Mikor kezdett felkelni a nap ránéztem az órámra.Negyed hét.Még annyi időm van...Elmegyek Riley-hoz.Felkaptam az iskolatáskámat és kiugrottam az ablakon.Odafelé út gyorsan telt mert futottam aztán megláttam a házat.Boldogság fogott el,hogy ma újra fogom látni.Mindig hatkor kel és most fél hét van,biztos nem zavarok.Felugrottam az ablakára és kinyitottam.AXE illat volt a levegőben és valami fenyő,ez a két illat szokott áradni Riley-ból is.Aztán megéreztem az emberi vér pezsgésének illatát ami kicsit megállított.Végül bemásztam és leültem az íróasztalhoz.Szép nagy ágya volt Riley-nak,szögletes számítógép asztal kerekes székkel,plazma tv,zöld falak és egy külön fürdőszobára nyíló ajtó.A fürdőből zajok szűrődtek ki,ami fogmosásra utalt.Dobogó szív,ahogy pumpálja a finom nedves vért.Egy pillanatra elragadott a hév,míg nem belemarkoltam az asztallapba.Kicsit elgörbült de helyreraktam.Keresztbe fontam a bokáimat és hallkan dudorásztam.
Riley lépett ki az ajtóból,már meg sem lepődött ha itt talál reggelente.

-Szia!Korán van még nem gondolod?-kérdezte mosolyogva.

-Szerintem pont jó.-feleltem és a nyakába ugrottam.Készségesen kapott és dobott az ágyára.Halkan felkuncogtam és odarántottam magam mellé.-Hiányoztál!-suttogtam.Csak mosolygott és elpirult.Ilyenkor olyan aranyos.Félmeztelen felsőtestét szántottam hideg ujjaimmal.

-Te is...-lehelte és megérintette az orromat.Felöltözött.Lépcső csikorgás szűrődött az ajtón túl.

-Jön valaki...-mondtam és bebújtam a szekrénybe.A sötétben is jól kitudtam venni a kabátok formáját.Az egyik egy bőrdzseki volt,a másik egy baseball dzseki,a harmadik egy szimpla télikabát.

-Riley!Nagy baj történt!-rettegett egy női hang.Gondolataiból csak azt tudtam meg,hogy fél és Riley reakcióját várja.Ő biztos Ashley a házvezetőnő.

-Mi baj Ashley?-kérdezte Riley ijedt hangon.

-Mr.Evens,vagyis Reese,balesetet szenvedett!-felelte a nő,majdnem elájulva.

-Te jó ég!Bevitték a kórházba?-kérdezte Riley.

-Igen!Itt a cím.Mondták,hogy valakinek be kell mennie hozzá.Súlyos az állapota.-mondta Ashley és átnyújtott egy papírt aztán kiment.

Mikor kiléptem az ajtón,Riley az ágyon ült és a cetlivel szemezgetett.Odamentem mellé,átkaroltam a vállát.

-Veled megyek!-suttogtam lágyan,hogy oldjam ezt a hangulatot.

-Köszi.-mosolygott hálásan.Nyomott egy puszit arcom bal oldalára.Ez a kis puszi annyit jelentett nekem...szóval nagyon jól esett.Legszívesebben megcsókoltam volna,de akkor összeomlott volna amit eddig felépítettünk Riley-val.Egy sokat mondó arcra puszit adtam neki.

Látszólag valamit félreértett és megfogta a kezem.


A kórházban Reese ott feküdt egy ágyon.Lába begipszelve,feje bekötve,testén milliónyi kisebb sebbel.Pulzus mérő gép ott kattogott mellette,keze tűkkel volt tele ami megrémisztett,egy zacskóban vér locsogott.Biztos szegény Reese-nek vérátömlesztése van.Leültem az ágytól legmesszebbre lévő székre,meg a vértől természetesen.Riley leült az ágy mellett lévő székre.Még egy utolsó levegő vétel amíg nem csukják be a nővérek az ajtót...Nem vettem több levegőt.Behunytam a szemem és vártam mikor megyünk ki ebből a rémes,véres,jó illatú szobából.Csak az ápolók,orvosok és nővérek gondolataira koncentráltam,ami nem egy nyerő ötlet volt.Beteg arcok,rákos gyerekek,komás emberek,meg sok más ami szörnyű.Agyam úgy kattogott a különböző képek között,kezdett fájni a fejem.Riley szíve is kattogott.Vonzott mint egy dagadt pasast,egy jól megrakott hamburger.Felhúztam a lábamat és átöleltem a térdemet.Bejött egy orvos...

-Riley Evens?-kérdezte.Riley ránézett,bólintott.-Itt írja alá!-mutatott arra a  papírra a kezében volt.-Jól van kisasszony?-kérdezte amikor rám nézett.Én is ránéztem.Ismerős arcot véltem benne,persze nem lehettem biztos benne.

-Igen...-suttogtam.Mintha tökéletesen hallotta volna.Fehér bőre,arany szeme elárulta.Úgy tűnt én is lebuktam.Kérdőn nézett rám.-Jól vagyok!-mondtam most már fennhangon.Vajon ki ő?Orvos?Mint Carlisle...-Köszönjük a segítséget doktor!-álltam fel.Fenyegetően ránéztem.Megrémítette kicsit a fenyegetésem,kiment.

-Ez meg mi volt?-kérdezte szerelmem,akarom mondani Riley.

-Vámpír.-mondtam és leültem mellé.Csak bólintott.-Akarsz még maradni?-kérdeztem.

-Nem,mehetünk.-felelt.Felálltam és megfogtam a kezét.Kiértünk a folyosóra ahol az orvos minket nézett.Most erősebben szorítottam meg Riley kezét.-Aú!Ness!-rántotta el a kezét,nem sok sikerrel.

-Bocs...-motyogtam és kimentünk.

Komikat pls!!!!!!!!

2010. december 24., péntek

5.fejezet


                                                                 Váratlan látogató

Ahogy odasétált az asztalhoz,én csak néztem.Minden mozdulata Jacob-os volt.Többször rám nézett,gondolataiban szépnek és kíváncsinak látszottam.Közben Rita rólam kezdett csacsogni,meg a családomról.
-Ők elég maguknak valók.Csodálom,hogy egyáltalán észrevettek...Na és az a Renesmee-bökött felém.-Valami iszonyat!Nem beszél senkivel.Még ha muszáj akkor sem.A tanároknak is csak igen vagy nem válaszokat ad.Teljesen magába forduló kis csaj.Nem érdemes még ránézni se.-rágcsálta azt a kiba**ott rágógumiját.Hogy képes ilyen könnyen pletykálni rólunk.Majd én...Akartam felállni de Emmet elkapta a kezem
-Ness,nyugi!Tudod milyenek az emberek.-nyugtatott.Engedtem izmaim feszüléséből,mire Emmet elengedett.Rita gondolatai Riley körül forogtak,azt várta mikor hívja el randizni.Fejemben nem állt össze a kép.Riley belém szeret.Már az eleje nem jó.Egész reggeliző szünetben engem bámult.Én meg persze őt.Szívem majd kifacsarodott amikor arra gondoltam mi lesz ezután.Rendezetlen fekete haja már majdnem a szemébe lógott,ízléses ruhákat viselt,telt ajkai engem kívántak.Ahogy hallgattam amint mindegy egyes porcikámat átnézni...Az valami mesés volt,de maga a pokol is.Nem gondolt rám szexuálisan csak olyan szeretetteljesen.Végigmérte a bőrömet,a számat,a szememet,az ujjaimat,az orromat,a ruháimat és még minden más egyebet.Ha tudtam volna sírni akkor sírok.Rádöntöttem fejemet az asztallapra,arcomat a könyökömbe temettem.Már alig vártam,hogy becsöngessenek és mehessek az órámra.Alice vidám gondolataira próbáltam koncentrálni.Aztán egy látomás.Alice,Edward és én egyből megdermedtünk.Jasper átölelte Alice vállát.
-Mit láttál Alice?-kérdezte Bella.alice akkor visszagondolt arra a látomásra.
-Vámpírok...-lehelte,úgy,hogy az emberek még fél méterről sem hallották volna meg.-A La Push-nál.Négyet láttam azt hiszem.Saját területet szeretnének.Egy klán.Nem vegetáriánus,két nő két férfi.-ahogy Alice kis mondókáját hallgattam,amit kívülről tudtam,becsöngettek.Sietve álltam fel és mentem a földrajz terem felé.Edwardék ottmaradtak,tátott szájjal bámulták ahogy lelépek.Mikor beértem a terembe már mindenki ott volt.Balszerencsémre Riley is.Az én helyemen ült.Mindig egyedül ülök,mert senki nem jön oda hozzám,de így most már nem tudok egyedül lenni.A tanár gondolatait már a folyosóról hallottam ezért odasiettem az utolsó helyre.Könyveim,amik a kezembe voltak,ledobtam az asztalra és leültem.Fejemet elfordítottam Riley elől.Ekkor Mr.Saurlook belépett a terembe.Elkezdett magyarázni Afrikáról aztán csináltam azt amit mondott.Mikor a füzetembe jegyzeteltem Riley halkan pisszegett nekem.
-Héj!-odafordítottam a fejem.-Szia!A nevem Riley Evens.-nyújtott kezet.Addig néztem a kezét amíg leengedte.-Hogy hívnak?-kérdezte kevés kíváncsisággal.Persze tudta...
-Renesmee.Renesmee Carlie Cullen.-feleltem suttogva.Riley erre csak bólintott.Olyan rossz volt nem többet hozzászólni,már a fájdalom sikolyánál jártam amikor odanyújtott egy papírfecnit.
Levelezünk?-írta.Egy pillanatig elgondolkoztam.Aztán a papírra firkantottam gyorsan.
Nem is tudom...Nem valami jó ötlet nekünk barátkozni!-írtam és odatoltam elé a papírt.Gondolatai csalódottak voltak.Akaratlanul is vigasztalni akartam azokat a kiskutya szemeket.Megérintettem kezemmel a kezét.Természetesen az ővé meleg volt.Ijedten rántotta el a kezét.Rémült szemekkel nézett az asztalon fekvő kezemre,körmöm színét elemezte ami piros volt.Próbálta megemészteni hideg kezemet.
-Jéghideg a kezed...-suttogta.Elhúztam az asztalról a kezem.Lesütött szemmel rajzolgattam a földrajz füzetembe.Látszólag megijedt tőlem.Nem is baj!Így mindkettőnknek sokkal jobb.Á!Nem,csak neki!
-Bocsánat.-mondtam.A tanár mint egy diktátor úgy diktálta le a következőre órára megtanulandót.Persze nem írtam le semmit mert megjegyzem.Riley viszont annál inkább írta a görcsösen az ideges betűket.És megéreztem.Riley-nak édes illata belengte a köztünk lévő teret.Fulladozva kaptam a torkomhoz.Kibírod...kibírod.-mondogattam magamnak.-80 éve nem öltél meg egy embert sem!Most sem fogsz....-nyugtattam magam evvel a szép teljesítménnyel.Tuti,hogy meglátta a szemem.Görcsösen próbáltam visszaszerezni íriszem eredeti színét.Belenéztem az ablaktükrébe,hál' isten a szemem normális volt.
-Minden oké?-simogatta meg a kemény hátamat.Érintésétől testem bizseregni kezdett,szívem bár nem tudod dobogni mégis,mintha zakatolt volna.
-Kérlek...ne csináld ezt!-könyörögtem neki,közben lehúztam kezét a hátamról.Kezünk mikor találkozott most már nem lepődött meg,csak kirázta a hideg.
-Mégis mit ne csináljak?-kérdezte értetlen szemekkel.Mellkasomból sírás kívánkozott ki.Gondolait nem tudtam megkülönböztetni a többitől.Mélybarna szemében teljesen elvesztem,bőre illatától szorongtam,keze érintésétől -mert még mindig nem engedte el- majdnem megöltem.Válaszomra várt de a gombóctól ami a torkomat dugította el,nem tudtam felelni.
-Ne nézz így rám,ne érj hozzám,ne beszélj!Ha jót akarsz magadnak,elkerülsz!-sziszegtem a képébe.Kezemet kikaptam,bár nem szerettem volna,az ővéből.Pimaszul kapott a hajamba.Ránéztem és ő elmosolyodott.-M-m-mi-mit csinálsz?-kérdeztem amikor már kicsöngettek és mindenki kiment.Egy pillanat végezhetnék vele.De miért rontanám el azt életet amit most ő kapott.Ez az ő megváltása,egy lehetőség.
-Flörtölök veled,mi mást?-mosolygott kajánul.Egy pillanatra elkapott a hév és megérintettem az arcát.Morogva szaladtam ki a teremből.Gondolataiban csalódást éreztem és kihívást.
-Ness,minden oké?-kérdezte Jasper amikor nekimentem.
-Jazz,én haza megyek!-mondtam és a parkoló felé indultam.Beszálltam szürke Lexus LF-A-ámba.Riley finom illatát nem tudtam kiűzni torkom fogásából,ezért hazafelé állatként vezettem.Carlisle már kint várt a verandán.
-Ness,ma nem 8 órád volt?-kérdezte kicsit idegesen.
-De csak...akadt egy kis probléma!-hadartam és felmentem a szobámba.Szobám falán ezernyi rajz Jacob-ról amiket saját kezűleg készítettem.Dühösen vágtam be az összeset egy mappába.Szörnyű volt elrejteni őket egy fekete mappába amit az ágy alá hajítottam.Lefeküdtem a földre és sírtam.Már ha egy vámpírnak lehet könnye,csak a szemem csillogott és síró hangokat hallattam.Esme kopogott be az ajtómon.
-Elárulod,hogy mi történt?-kérdezte anyás hangon.Csak bólintottam és tovább feküdtem a földön.-Mi történt?-jött oda hozzám.Nem akartam sokat mondani ezért csak elmondtam neki,hogy jött egy pont ugyanolyan ember mint Jake.-Jaj,drágám!Semmi baj!-mondta Esme és elkezdte simogatni a hátamat.Csak bólogattam minden jó tanácsán,amit csak mondani tudott.Egy kis ideig itt volt nálam aztán elment.
-Ness,keresnek!Egy fiú az!-mondta Carlisle.Megfagyott a levegő körülöttem.Nincsenek barátaim a suliban,és nem is lesznek.-Ness!-üvöltött Carlisle.
-Semmi baj!Később visszajövök!-mondta Riley.Nem hagyhatom elmenni csak úgy!És honnan tudja,hogy lakom?Kimentem a szobámból,és a lépcsőn állva megláttam.Ott állt bőrdzsekiben és engem nézett.Kicsit megrémültem ahogy a korlátot szorítottam,az meg elgörbült.Szerencsére időben visszagörbítettem mielőtt Riley észrevette volna.
-Riley!Mit keresel itt?-kérdeztem még mindig a lépcsőn állva.Végigmért.Megint minden porcikámat megnézet így,hogy nem volt rajtam a kardigánom.Arra gondolt,hogy mondjon e valamit a kinézetemmel kapcsolatban.Meggondolta magát.
-Gyere,sétáljunk egyet!-intett az ajtó felé.Először meggondoltam aztán elindultam a lépcsőn.-Viszlát,Dr.Cullen.-köszönt el Carlisle-tól.
-Szia.-ekkor felém fordult.-Hamar gyere haza.-aztán még valami észébe jutott de nem mondta ki hangosan.-Vegyél fel kabátot!Túl feltűnő lenne ha nem vennél!-erre csak bólintottam.-Gyorsan felkaptam a kabátomat és követtem Riley-t ki az ajtón.
-Mit keresel itt?Nem suliba kéne lenned?-kérdeztem.Persze minden válaszát előre tudtam mégis,az ő szájából akartam hallani.
-Elmentél.Pedig minden óránk közös lett volna.-magyarázta.-Gondoltam utánad jövök!-hencegett.Teljesen belém zúgott...Ne,ne,ne!!!Ennek nem így kéne lennie.
-Riley,most megismétlem magam,de a csak a te emberi agyad kedvéért.-már az erdőben sétáltunk.-Nekünk nem szabad barátkozni!Én nem vagyok a jó neked!Élj normális életet és felejts el engem!-könyörögtem.Nagyon lehangolta amit mondtam neki.De egyből kiskaput keresett a tiltástól.
-De én nem akarlak kerülni téged!Én csak téged akarlak.-amikor ezeket a szavakat kimondta én teljesen lefagytam.Észrevette,hogy megálltam és hátrafordult.Épp a kedvenc rétemen jártunk ahol,az ő képét szoktam rajzolgatni.Zihálva vettem a levegőt.Odajött hozzám és átfogta a derekamat.
-Te túl jó vagy nekem...-suttogtam.Nem igaz!Nem ronthatom el szerencsétlen kölyök életét.-Nem tudod mire vagyok képes...-mondtam miközben gyilkos pillantást váltottunk.Vére illata még mindig csábított de leküzdöttem.
-Nem értem miről beszélsz.-fehéredett el.Akaratlanul is de elkapta a jobb kezét és magamhoz szorítottam.Vagy egy fejjel magasabb volt mint én de az erőm mégis előrébb hozott.-ÁÚ!Renesmee ez fáj!-ordított.Engedtem a szorításomból.
-Erre a fájdalomra gondolj amikor eszedbe jutok!Megegyeztünk?-sziszegtem.Ijedten nézett a szemembe.Annyira megsajnáltam szegényt.
-Mi a fene vagy te?-kérdezte.Úr Isten!Az agya gyorsabban jár mint az enyém.Teljesen elengedtem.
-Te szerelmes vagy belém,Riley Evens!-üvöltöttem amikor a gondolataiban meghallottam a szerelem szót.
-Honnan tudod?-kérdezte.Király,lebuktam!Elnéztem valahova a távolba.-Honnan tudod?-üvöltött a képembe.
-Kérlek,most menj el!-könyörögtem neki.Rám se hederített.Szíve és agya megállás nélkül kattogott.
-Nem!Te valamit tudsz amit én nem!Mi az?-keze mintha lendülni akart volna de uralkodott.Hatalmasat dobbantottam a földön.A föld megremegett és ő hátraesett.-Mi a ..?-kezdte volna.
Nem tudom,hogyan történt de megcsókoltam.Egészen a földig nyomtam szerencsétlen srácot.Testem minden porcikája kívánta ezt a csókot,igyekeztem,hogy ne legyek túl durva mert ő egy ember.A kajámat csókolgatom,tiszta röhej!Mikor észhez tértem leszálltam róla és elfutott vagy harminc métert.
-Riley...a gondolkodásodból látom,hogy okos srác vagy.Mint mondtam kerülj el!Nem mondhatod el senkinek,hogy mi történt itt ezen a tisztáson!Hidd el!Tudni fogom ha hibásan teszel esküt!-kiabáltam.Lassan feltápászkodott a földről.
-Csak akkor teszek esküt,ha elmondod mi vagy?-kérte.Odasiettem hozzá.Megijedt a hirtelen közelléttől.
-Te félsz!-artikuláltam.-Jól teszed...-súgtam a fülébe.Lábai remegni kezdtek.-Ügyes...és most hazamész,nem beszélsz erről senkinek.Vagy nagy bajok lesznek!-simogattam gyönyörű nyakát.
-Lehet,hogy félek.De addig nem megyek el,amíg el nem mondod mi vagy.-jelentette ki határozottan.Ő is a fülembe súgta,fejét a nyakamba rejtette.Ott a volt előttem,nyaka csak pár centire ajkaimtól,és ha ez nem elég,még meg is adja magát.
-Vámpír.-suttogtam mikor a nyakát akartam harapni.Harapásból,puszi lett,pusziból nyalás.Ütőere ott dobogott a vékony bőrréteg alatt.
-Az...nem baj.-erre elugrottam.Mit mondott?
-Te nem tudod,mit beszélsz!A vámpírok veszélyesek Riley!Térj észhez!Ahogy kimondom neked menekülni kéne.És sikoltozva rohangálni,aztán elesni és meghaltál!Ennek így kéne lennie!-visongtam.Riley értetlenül nézett.Szívem nagyon fájt amiért ezt mondtam.
-Te nem fogsz bántani engem.Látom a szemedben...-Jézusom ennyire átlátszó vagyok?!-Te is szeretsz engem.De nem tudom miért.Én is más vagyok.-erre elmosolyodott.-Egy őrült.-nevetett.-Aki beleszeretett egy vámpírba.
-Elég!Menj haza!Vagy fejbekólintalak és elhitetem veled,hogy csak elcsúsztál a lépcsőnkön és beverted a fejed!-fenyegettem.El sem hiszem.Haza küldöm életem szerelmét.Már nem törődtem gondolataival,nem figyeltem rájuk.
-Rendben.Majd hívlak.-mondta és elment.Még láttam testét amikor bemegy a fák közé.
-JÓ!-kiáltottam utána.Kezével intett aztán végleg eltűnt.Hazafutottam.Gyorsan közlekedtem,nehogy találkozzak Edwarddal,mert akkor biztos kikérdez.
-Te elmondtad neki!-állt elém.Baszki!Edward kurva gyors!
-Voltál már olyan helyzetben,hogy bevésődésed tárgya kéri,hogy mond el neki mi vagy?Szerintem nem!Különben meg...-magyarázkodtam.
-Szerelmes beléd.Te átakarod változtatni.-pisszegett.Lesütött szemmel,hallgattam ahogy a családom körém gyűlt.
-Ha a szerelem nem örök...tedd azt örökké.-motyogtam.Edward felmordult.-Te is átváltoztattad Bellát!-másztam a képbe.
-Az tök más!-morgott.Még tartozok neki egy jó kis verekedéssel.
-Igen?!Akkor ehhez mit szólsz?-kérdeztem és behúztam neki egyet.Mosolyogva vágott a földhöz.
-Edward,ezt kint!-mondta Esme a berepedt padlót nézve.Edwardot kivágtam az udvarra és tovább püfföltem.Sokat mozogtunk.Edward nem vérre menő harcot vívott,de én igen.Ezért persze Emmet megelégedésére,én nyertem.
-Szar vagy!És nem más!Ha te átváltoztattad Bellát én átváltoztathatom Jake-t,mármint akarom mondani Riley-t.-morogtam.Carlisle-ra pillantottam.
-Igen,Edward.Igaza van.Ugyan olyan.És ha Ness,társat akar magának...-rázta a fejét Carlsile.Zsír!Átfogom változtatni Riley-t.Semmi és senki nem akadályozhat meg.Alice-nek újabb látomása volt.Riley-ról.
-Nem,nem nem!-üvöltöttem.Riley Alice látomásában,vérben tocsogott és egy idegen vámpír állt fölötte.Én pedig ott voltam és....megharaptam Riley karját.-Ez szörnyű!Nem így akarom!Nem akarom,hogy előtte még jobban szenvedjen!-kiabáltam.
-Egyszer előjött ez a kép!-mondta Alice,aztán újabb látomás.-Enni mennek!Carlisle meg kell állítanunk őket!-kiabált Alice.Még láttam ahogy Emmet és Jasper pénzt cserélnek,a fogadásból aztán elkezdenek öltözni.Én nem öltöztem át,maradtam a normális kékes,trikómba.Riley miatt aggódtam.Fülemben mintha vér lüktetett volna a félelemtől.