3.fejezet

Na hello!Meghoztam a 3.fejit.Küldöm rendszeres olvasómnak Bree Swan-nak!!!Csak,hogy örüljön!

                                                               Váratlan

Senki sem néz....Győzködtem magam.Leültem egy lapos,karcos kőre a parton és sírtam.Sőt zokogtam.Arcomat a térdembe temettem.Reméltem,hogy utánam jön megvigasztalni,de nem tette.Csak állt mint egy kőszobor várva hátha én lépek.Nos én léptem,szó szerint.Nem hallgattam tovább a hülyeségét,hogy neki készen kell állnia.Elegem lett mindenből.De szerettem....-Nessie Black hagyd ezt abba!Nem szeretheted még csak nem is ismered!-De annyira szép....NEM!Tényleg le kell állítanom magam mert teljesen megfogok bolondulni.

-HÉJ!!!Renesmee!-kiabált egy hang nyugat felől.Arra néztem.Sóhajtottam.Nem Jake csak a két "legjobb" barátnőm Kelly és Stella a suliból.Gyorsan letöröltem,hogy ne lássák könnyeimet.

-Te sírtál?!-döbbent meg Stella.Kezét a vállamra tette így nyugtatott.

-Nem!-vágtam rá határozottan.-Csak sós a levegő...és öm...Érzékeny a szemem.-hadartam jól kitalált hülye sztorimat.

-Hát oké....-mondta Kelly.-Bulizzunk!-és elővett egy elemmel működő szürke magnót.Csak mosolyogtam.Legalább eltudják terelni a figyelmemet az előbbi dolgokról.Úgy táncoltak mint az indiánok...Jó,hogy nem csinálnak tüzet!

-Nessie!Mit szólnál egy kis sziklaugráshoz?-kérdezte lelkesen Stella.-Olyan rég nem csináltunk ilyen extrém dolgokat.És most,hogy nincs senki a parton...Ugorhatunk fehérneműbe!-visította.Én csak bólogattam és bólogattam.

-Persze,menjetek!Én majd nézem és....-akartam mondani de Kelly megállított.

-Nem!Te is velünk ugrasz!Vagy csak gyere fel a sziklára!-mutatott a magas,szürke,omladozó félben lévő sziklára.

-Nem is tudom....-motyogtam.Valaki hangosan felkiáltott.Persze nem olyan fájdalmasan,hanem inkább úgy,hogy JUHÚ!!! Odakaptuk a fejünket.Jacob Black,Paul és Jared jött a parton sétálva.Amikor Jake észrevette,hogy én is ott vagyok valamit mondott Paul-nak.Az csak leintette és tovább jöttek.-Persze!!!Megyek ugrok!-kiállottam gyorsan.Inkább csinálok extrém dolgokat mint Paul-lal beszélgetni.Ismerem....Perverz!

-Jaj de jó!-kiállott fel Stella.Dühösen fújtam ki a levegőt mert már megbántam.Jake látni fogja és Paul is,hogy milyen bénán ugrok...Basszus!Stella és Kelsy már futottak is a szikla felé.Én kevés lelkesedéssel követtem őket gyalog.

-Kicsit több energiával Ness!Belefogsz fulladni a vízbe!-nevetett Kelly.

-Hip-hip!Hurrá!-hadartam.A csajok már fel is másztak a magas sziklára.Lassan de biztosan téptem egyik lábamat az első kis mélyedésbe.Mikor felértem már vetkőztek is.Basszus!Ezt is elfelejtettem.Lenéztem Jake-ékre,éppen a magnókkal voltak elfoglalva.Aztán hatalmas hangerő tört elő abból a kis szerkezetből.Összerezzentem.A lányok már levetkőztek,Paul még meg is tapsolta csodás réz barna bőrüket és karcsú alakjukat.Tényleg jó alakjuk volt.Én mellettük el is bújhatok.Összefontam magam előtt a kezem és úgy néztem amint Stella ugrik.A sikoly fennakadt a torkán.A víz is hangosan felsikoltott amikor találkozott Stellával.

-Gyertek,lányok!Ez irtó jó!-visította nekünk amikor felért a felszínre.Kelly mielőtt lendületet vett volna magán hozzám fordult.

-Csajszi!Ugrani fogsz utánam!-legyintette előttem a kezét szigorúan.Csak bólintottam mire leugrott ő is sikítva a vízbe.Mindenki rám várt.Még Jake is idenézett.Torkomban hatalmas gombóc nőtt.Leugorjak?Vagy másszak le mint egy kis nyuszi?!Inkább az első.

-Nessie!Mi van csak nem félsz?-kiabálták egyszerre Jared és Paul.Jake leintette őket,hogy hagyják abba.Dühös lettem.Olyan erővel téptem fel a gombokat kockás felsőmön,hogy az első leesett.A fiúk kíváncsian nézték a műsort.Pólóm lent volt.Kipattintottam csőszárú farmerem gombját és levettem.torna cipőmet csak simán lerúgtam lábamról a többi ruhámra.Itt az idő!A nap fénysugarai megcsillantak falfehér bőrömön amitől a többiek ámultak.Nem készültem nagy ugrásra mert tudtam,hogy béna vagyok és kiröhögnének.Végig néztem magamon.Úr Isten!Ezt felejtettem!Csipkés lila melltartó és bugyi.Te szent ég!Ezért néznek így rám!Már majdnem sírtam de egyik lábammal előreléptem egyet.Talaj nem volt ezért estem.Zuhantam,végtelennek tűnő másodpercekig.Aztán bumm!Becsuktam a szemem,nem vettem levegőt és beleestem a mély vízbe.Kinyitottam a szemem.Bírtam a vizet és jól kitudtam venni a lábakat.Itt olyan csönd van...Aztán valaki felrántott.Szerencsémre csak Kelly volt az.

-Jesszusom!Halálra rémítettél minket!-majdnem zokogott.-Jake mondta,hogy húzzalak ki!-bökött fejével Jacob felé.

-Mióta voltam lent a víz alatt?-kérdeztem nem törődve aggodalmával.

-Jó két perce!-siránkozott.Ámultam...két perc.Észre sem vettem.Lefejtettem vállamról Kelly kezét és elindultam a partra.A víz hideg.De nyár van..már amennyire.25 fok.Kiértem,kicsit vacogtam de jól viseltem.Leültem egy kőre ahol nagyon sütött a nap és ott száradtam.Nem ártana lebarnulni...csak egy picit.De evvel a nappal!Ah!Nem!Becsuktam a szemem...Forró kezek érintése a vállamon.

-Figyelj Ness!-mondta Jake.Nem voltam hajlandó kinyitni a szemem,mert akkor nem tudok rendesen gondolkodni ha meglátom arcát.-Sajnálom!Amit mondtam az előbb...Sajnálom amit Paul mondott.-kért bocsánatot Jake.Király!A hangja tényleg bűnbánó volt de tudtam mi lakozik mögötte.Zárkózottság.

-A magad nevébe beszélj haver!-kiáltott ide Paul.Talán most kéne előhúznom a legjobb fegyveremet.Kinyitottam a szemem.Jake teljesen fölém hajolva ami avval jelentett egyet,hogy eltakarta a napot.Olyan közel hajoltam hozzá amennyire csak tudtam.Arcainkat csak egy-két centi választott el.Nem vett levegőt.Én viszont annál inkább,kapkodtam magamba.Nem veszíthetem el az uralmat érzéseimen.Szerintem Jacob is evvel küzdött.

-Akarsz a barátom lenni?-néztem a szemébe.Gyönyörű kávébarna szemei voltak majdhogynem fekete.Tekintetünk egymásba fúródott.

-Igen...-lehelte.Elkaptam a fejemet.Pontosan erre a válaszra vágytam.De most hagy szenvedjen mint én!

-De én nem!-nem tudhatta mire értem.Mert én nem a barátja akartam lenni hanem valami sokkal fontosabb.

-Hogy mi?-húzódott hátrébb.Homloka ráncokba gyűrődött a rejtvényfejtéstől.Elmosolyodtam egy kicsit amiért aggódik.Megpaskoltam erős karját.Hihetetlen...még mindig nem tudom felfogni,hogy Jacob farkas.De szexi....

-Legyünk....testvérek.-jól meggondoltam mielőtt kimondtam.Bizonyára meglepődött mert szemei elkerekedtek.

-Jó!Jó!Jó!Ez most fura volt...először felém hajolsz...aztán.Mi van?-hadarta gyorsan.Nem követtem a gondolat menetét,lefoglaltak a sajátjaim.

-Összezavarodottnak érzed magad?-tettem fel csábosan a kérdést.Közelebb de tisztes távolban.

-Igen!-felelte őszintén.Felnevettem mielőtt kimondtam volna.

-Én is!-nevettem.Amikor eljutott az agyáig teljesen megdermedt.-Most érted miért zavarlak össze...De még sem tudod megállítani!-gonosz vigyor terült szét arcomon.Közben meg is száradtam.-Most megyek!Otthon találkozunk!-ugrottam fel.A lányok már lehozták a ruhákat és én séta közben felöltöztem.A tervem,hogy összezavarjam Jacob-ot jól halad.Ezt a bosszú miatt csinálom hanem mert...azt akarom,hogy ő tegye meg az első lépést.Szerintem ez jogos.Besötétedett.Bementem a városba,hogy mulassak egy jót barátnőimmel de ők haza mentek.Így hát bojongtam egyedül.

Rideg északi szél fújt...Nem tudtam mit csináljak....Eredeti tervem az volt,hogy beülök egy bárba és jól berúgok.De ennek most mi értelme lenne?!Ahogy így gondolkoztam a hideg éjszakában,valamerről gyerek sírást hallottam.

-Nekem,nem kellesz!-ordított egy nő.A gyerek sírás egyre hangosabb lett mire én hülye követtem.Egy kuka felől jött hang.Leszedtem a kuka tetejét és egy kisgyereket pillantottam meg benne.Kivettem szegényt.Ruhája tiszta mocsok,arca piszkos de a szeme...az valami meseszép.Zöld szemei voltak.Haja barnás.De nem voltam benne biztos mert nem láttam jól a sötétben.Közben a nő már Hetethétországon túl volt.

-HÉJ!Itt hagyta a gyerekét!-kiáltottam utána.De nem felelt.Aztán eltűnt.A gyerek abba hagyta a sírást karjaimban.Magamhoz öleltem.-Nem foglak itt hagyni,drágám!-leheltem neki.-Kis Jacob!-nevettem.Mi Jacob?Ness!Hogy adhatsz neki ilyen nevet?-kérdezgettem magamtól.Az sem biztos,hogy Billy megengedi,hogy hazavigyem.De ő nem egy kutya vagy egy kiscica.Ez egy emberi lény.Csak nem bánja ha nem hagyom sorsára a kukában.Jackey-t beraktam a dzsekim belsejébe nehogy megfázzon.Összehúztam és nem is kellet fognom.Egy árva lélek sem volt az utcán...Nincs mitől félni.Azon kívül itt van velem Jackey.Megszaporáztam lépteimet,hogy gyorsabban otthon legyek.Valami elszaladt mögöttem.

-Ki az?-kérdezem a sötétséget.Valami elsuhant előttem de nem tudtam kivenni alakját annyira gyors volt.De aztán még is.Nem egy hanem két ember.Egy nő és egy férfi.Térdeim reszkettek a félelemtől."Babámat" magomhoz szorítottam.

-Na hát!Kinek nincs ma szerencsés napja?-nevetett a férfi.Hangja bársonyosan simogatta füleimet,arca mint egy angyalé,a nő is ugyanúgy nézett ki.Szemmel láthatóan ikrek voltak.Menekülő utat keresgéltem.Megpillantottam az erdőt.Nem valami szerencsés hely a menekülésre de jól tudok tájékozódni.A férfi észrevette,hogy az erdőt sasolom.A nő hirtelen ott termett előttem és összeszorította az arcomat.Megpróbáltam elrántani de olyan erősen fogta,meg sem rezzent.

-Engedj el!-üvöltöttem rá.Jackey elkezdett sírni.Idegesen kaptam babámhoz nehogy bántsák.

-Nini!Egy kisbaba!-röhögött a pasas.Elengedte a nő arcomat én meg futni kezdtem.Nézték ahogy futom és ügyesen meg is botlottam a lábamba de felálltam.Mielőtt bármit tehettek volna megragadtam egy fatörzsét és behúztam magam.Az erdőben sötétebb volt.Futottam valahova de ki tudja hova?Követtek.Minden egyes lépésüket hallottam mögöttem.A nő elém ugrott.Jackey-t kikaptam és leültettem gyorsan de óvatosan messze tőlünk.Megint előttem voltak.Kis Jacob elé álltam védelemként.Közelebb jöttek és én behúztam a gyengébbnek.Vagyis a csajnak.Még csak nem is figyelt rám.Az én kezem viszont nagyon fájt.Elkapta kezemet  és ujjaimat hátranyomta.Nem törtek ki csak nagyon fájtak..Térdre estem előttük.Egyre gyorsabban vettem a levegőt,sikítani képtelen voltam.De aztán még is.Amikor a pasi erősen magához rántott a nyakamnál fogva.Hangosan felüvöltöttem amikor körmei a vállamba mélyedtek.Valami történt amit nem láttam.Három farkas állt előttem,az egyik éppen a nőt harapdálta a másik a férfit.A harmadik meg.Megismertem.Jacob volt az.Fájdalmas arcomat láttam hatalmas fekete szemében amint a földön fekszem.Szeme ide-oda cikázott testem minden pontjára ránézve.Sérüléseket keresett.Talált is.Vérző vállamnál akadt meg a szeme és közelebb jött.Megnyugodottan fújta ki a levegőt.Vajon mire számíthatott?Közben széttépték őket a farkasok.Paul és Jared jött ki egy szál alsóban egy bokorból,öngyújtó a kezükben.rádobták őket egy halomra.Nem mertem ránézni mert sejtettem mi láthatok.Feltápászkodtam és felvettem a kis Jackey-t.Csak jobb kezemmel tudtam tartani mert a bal vérzett.A farkas eltűnt.Helyette Jacob lépett ki ő is alsóban.

-Renesmee!Mit kerestél te itt ilyenkor?-förmedt rám.

-Buliztam...-akartam mondani de nem fejezhettem be.Szeme dühben csillogott.

-Egy kisbabával?-dühétől hátra estem.Felsegített a földről de dühe nem csillapodott.

-Öm.Nem.Azután találtam egy szemetesben.-jelentettem ki.Jacob a kezemben már lassan elaludt.-Nem AKARTAM otthagyni!-nyomtam meg az akartam szót.Paul kicsit megrémült amikor ránézett Jake-re aki a dühtől szikrázott.

-És megvédtél egy ismeretlen gyereket.Nem törődve a saját életeddel!-kelt ki.Aggódott.Nagyon is aggódott.Miattam.

-Te mit tettél volna?Odadobod őket ezeknek a....-nem találtam szavakat.Azt akartam mondani,hogy sötét angyalok de akkor hülyének nézett volna.Ezen elgondolkodott.Leah (lány,aki farkas,Emily mesélt róla nekem) lépett ki a bokrok takarásából.

-Emily-t elütötte egy autó!-sikoltotta.-Gyertek!Sam már bent van a kórházban!-azzal eltűnt.Jacob-bal az előbbi vitánk most apróság tűnt.Megfagytunk egy pillanatra aztán mindenki akcióba lendült.Jake előttem változott át.Ahogy a többiek is.Intett,hogy üljek fel a hátára.Kéz nélkül nehezen ment.De aztán sikerült megtalálnom a két lapocka közti részt Jake hátán.Suhantunk.Hihetetlen gyorsasággal.Majdnem sírtam Emily miatt.Szegény vajon mit történhetett?Jake kis híján ledobott a hátáról amikor visszaváltozott.Felrángatott magára egy gatyát.Szorosan megragadta a bal kezemet.Hangosan felszisszentem.

-Bocsi!-azzal megragadta a derekamat és úgy húzott.A kórházban hipó szag volt.Mikor elértük Emily szobáját Sam ott zokogott az ágya mellett.Otthagytak az ajtóban.Mindenki Emily köré gyűlt és megérintették ahol csak tudták.Leah Sam-et vigasztalta.Pár óra elteltével kiürült a szoba.Csak én,Sam és természetesen Emily maradt ott.

-Mi történt?-kérdeztem Sam-et és odahúztam mellé egy széket.Eddig mintha észre sem vett volna,megijedt.

-Boltban volt...-kezdte.-Aztán átment a zebrán...és...-küzdött könnyeivel.-egy őrült elütötte.Szerencsére az orvosok azt mondják nem lett komolyabb baja!De van egy nagyon elszomorító...-kezdett megint sírni.-Nem lehet gyereke.Annyira sérült a méhe,vagyis elroncsolódott,hogy ki kellett venni.-aztán a vállamra tette a fejét úgy sírt.Én is könnyeimet törölgettem.Sam vállát átkaroltam és magamhoz öleltem.Aztán eszembe jutott valami.Jackey....

-Tudok talán segíteni...-kezdtem.Sam felemelte a fejét,reménysugár csillant meg kisírt szemeiben.

-Hogy?-kérdezte.Előhúztam Jacob-ot a kabátomból.Sam elkerekedett szemmel figyelte az alvó gyereket.-A tied?-kérdezte tőlem de szemét le nem vette Jacob-ról.

-Mondhatjuk így is.Találtam.Valaki a szemem láttára dobta el magától.Nem volt szívem ott hagyni.-magyaráztam.Ő csak tovább nézte az alvó gyereket a kezemben.

-És,hogy segíthetsz nekünk?-kérdezte ráncokba borult arccal.Átraktam az ő ölébe Jake-t és gépiesen megfogta.

-Így!Tudom nem farkas...De ennyit tehetek értetek.-mondtam.Sam elmosolyodott.

-Soha nem kaptam senkitől ilyen ajándékot.-suttogta.

-Én nem tarthatom meg....De nektek biztos,hogy kell!-vetettem oda.

-Ness!Nem tudom,hogy köszönjem meg!-kiabált.Leintettem,hogy maradjon csendben hagy aludjon Jake és Emily.

-Csak mond el a titkot!A vérfarkasokkal!Nekem nem kell több!-kértem suttogva.Egy szerkezet elkezdett hangosabban sikítani.Odanéztünk.Emily fent volt.Csak a kezében furcsa gombokat tartott.Bizonyára letépte magáról.

-Emily,drágám?Rakd azokat vissza!-mondta Sam és elkezdte keresgélni a nővér hívó gombot.

-Itt is vagyok!Mi a baj?-kérdezte a nővér.

-Levette magáról ezeket.-mutatott a földre logó gombokra.

-Oh!Már is visszatesszük!-aztán már a helyén is voltak azok a gombok.-Pihenjen aranyoskám!Csak akkor tud meggyógyulni!-mondta Emily-nek.-Milyen szép kisbaba!-nézett Jackey-re és megsimogatta az arcát,kiment.Emily lélegeztetőmaszkjából hallani lehetett milyen gyorsan veszi a levegőt.

-Emily,édesem!Nézz mit adott nekünk Renesmee!-mutatott Jacob-ra.elakadt a lélegzete.

-Tudja már?!-kérdeztem ledöbbenve.

-Igen.Ébren volt amikor azt beszélték,hogy csinálják a műtétet.-mondta nyersen Sam.Emily sírt.Nem szomorúan hanem boldogan.Megfogta Sam a kisbabát és közelebb tartotta hozzá,letörte könnyeit.-Ne sírj!-csitítgatta.Em nem úgy tűnt mintha foglalkoztatná honnan van a gyerek.-Elnevezted már valahogy?-kérdezte tőlem Sam.

-Ööö.Hát igen.-mondtam elpirulva.

-Szeretném ha az lenne amit te választottál neki!-suttogta még mindig Em-et nézve.

-Jacob....-hadartam gyorsan.

-Jacob?-kérdezte aztán felém fordult.

-Nyugodtan megváltoztathatod!Nem kell pont Jake-nek lennie...-mosolyogtam rá.

-Nem!Csak meglepődtem.-magyarázkodott.-Kicsi Jake!-simogatta meg fia arcát.Em mosolygott.-Köszönöm.Gyere elmondom a dolgokat...-intett az ajtó felé.Letette Jacob-ot Em mellé.

Miután mindent elmondott a vámpírokról és farkasokról a törzsi legendákat is,nagyot néztem.

-Köszönöm Sam.Okosabbá tettél.Most már mindent tudok Jake-ről és rólatok.Nem kell tévhitekben élnem.-mosolyogtam rá kellemesen.

-Ugyan...amit te nekünk adtál az semmi ehhez képest.-legyintett mosolyogva.A váróteremben Jacob-ot pillantottam meg amint egy műanyag széken ül.-Magatokra hagylak!-mondta és megsimogatta már bekötözött vállamat.Odasétáltam Jacob-hoz,leültem mellé.

-Tudom,hogy mit tettél.Szép dolog tőled.-mondta és maga elé meredt.-Ness!Akarok valamit mondani...-kezdte de nem hagytam szóhoz jutni.

-Most hagy én!-tettem ujjamat telt ajkaira.Mikor láttam,hogy teljesen elhallgatott elkezdtem mondani.-Szeretlek Jake!Nem tudom,hogyan!Amikor elsőnek megpillantottalak tudtam,hogy te leszel az igazi!Ez mi?Sam azt mondta van nálatok ez a bevésődés dolog...Na mindegy.Amikor folyton kerültél,minden este sírtam a  hiányod miatt.De ha te nem így érzel akkor jobb lesz ha tényleg kerüljük egymást és....-ujjait ő is a számra tette.

-Ness!Én bevésődtem beléd!-amikor kimondta elakadt a lélegzetem.

-Ho...ho...hogyan?-kérdeztem dadogva.

-Amikor megpillantottalak már farkasként a konyhában...Akkor történt.egyszer csak beléd szerettem,ki tudja hogyan?!De nagyon felhergeltél..és elveszítettem a fejem.-sajnálkozott.-Láttad Em arcát igaz?-bólintottam.-Azért van mert Sam megkarmolta.Nem tette volna önszántából,csak kijött belőle az állat!-erre is bólintottam.-Nem tudtam távol maradni tőled utána.Kivettelek a városba.Persze csak az erdőben.Legfőképp a szagodat éreztem.Aztán meghallottam,ahogy felsikítasz.Onnantól már tudod...-hallgatott el.Bevésődtem Jake-be?

-Akkor mi most úgymond....Feltétel nélkül szeretjük egymást?Sam azt mondta a bevésődés ezt jelenti.Meg a faj fenntartását...-motyogtam.

-Ha úgy nézzük mindkettő!De én imádlak!Nem tudom leírni szavakban amit érzek irántad.-magyarázott.Tudtam mit kell mondanom és cselekednem.

-Akkor ne tedd!Mutasd!-vágtam rá.Közelebb hajoltam tökéletes arcához és megcsókoltam.Ajka forrón csókolt vissza.Türelmetlen volt kivárni míg bemelegítem magam a csókhoz.Közelebb húzott a derekamnál fogva összeérintve testünket.Izzót köztünk a levegő nem tudtunk másra figyelni.Ajkaink vágyakozóan kényeztették egymást.Behunytam a szemem.Végtelennek tűnő percig csókoltam őt.aki most már csak az ENYÉM!Senki másé!

-Enyém vagy!Örökre!-suttogtam bele csókunkba.

-Te meg az enyém!-mondta ő is.

Jacob szemszög

Hihetetlen,hogy egy ilyen tökéletes ember csak az enyém.Testünk mintha örökre egybeforrt volna úgy öleltük egymást.Tökéletes volt addig amíg...

-Jake!-kiáltott Paul a fülembe.Renesmee abba hagyta a csókot és Paul-ra nézett.

-Mi van?-morogtam.

-Cullen-ék!visszajöttek!Nem lehetünk itt!El kell mennünk innen!-mondta idegesen Paul.Felforrt bennem a düh.Renesmee értelmetlenül nézett Paul-ra aztán rám.Nem tudta mi a helyzet.

-Azok a retkes rohadt,************** vámpírok!-szitkozódtam.

-Vámpírok?!-kérdezte ijedten szerelmem.-Miért kéne elmennünk....-aztán valami az eszébe jutott.-A szerződés...Sam mesélt róla.-magyarázta magának.Felálltam és megfogtam hideg kezét.

-Paul!Szólj Sam-nek.Fel kell hívnunk Dr.Cullen-t,hogy beszélhessünk.-mondtam hadarva.Paul már rohant is.

-Ha valami bajod esik...-mondta de én számmal elcsitítottam.

-Nem lesz baj.A Cullen család nem ártalmas!Csak meg kell beszélnünk velük a szerződés egyes pontjait.-nyugtatgattam.Szorosan megölelt.Egyenesen,minden érzelemmel és tűzzel megcsókoltam volna de ez egy kórház.

-Szeretlek!-mondta édesen.Felhorkantam.

-Tudom!-mosolyogtam rá.

-Elég ebből a nyálas dumából,Jake!-dühített Paul.

-Paul...Nessie-be vésődtem bele!Fogd be!-löktem kicsit hátrébb.Paul szemei dühösek voltak rám.Leküzdötte dühét és tovább mondta amit akart.

-Tíz perc múlva!Az északi határnál.Minden olyan quileute aki tud a vámpírok létezéséről.-hadarta.Nem akartam Nessie-t elvinni azokhoz a mocskokhoz.

-Akkor:Én,Sam,Te,Jared,Seth,Leah,Quil,Embry,Nessie-nyögtem el a mondatot.-Kim és Em nem jöhet!-soroltam a neveket akiknek kötelező ott lenniük.-A tanácsnak is ott kel lennie,Paul?-kérdeztem Paul-t aki Nessie-t fixírozta.

-Nem!Nekik nem!-vette le szemét a barátnőmről.Aztán ismerős léptek.Amit régen hallottam.

-Jacob!!!!Apa mondta,hogy itt vagy!-ölelt át Rachel(a nővérem,stréber).

-Rachel te meg mit keresel itt?-kérdeztem felháborodva.De nem engem nézett,hanem Paul-t.Hallottam ahogy Ding-dong,ding-dong ver a szívük.Mint amikor én találkoztam Renesmee-vel.

-Basszus,Paul!Miért az én nővérembe!Rachel....-de nem figyeltek rám.Rachel bevésődött Paul-ba a szemem láttára.Lepillantottam törpe kis Nessie-re akinek szeme csillogott a boldogságtól.-Paul!Koncentrálj!Mennünk kell!-suttogtam képébe.Azonnal rám nézett.-Rachel ez itt Paul az igaz szerelmed,Paul ez itt Rachel bevésődésed tárgya.Tovább léphetnénk.-aztán megjelent Sam.Helyre rakta a dolgokat és indultunk találkozni a Cullen családdal.Nessie végig a hátamon ült a határ felé,ahogy a többiek hátán bevésődésük tárgya.Cullen-ék voltak:civilizáltam felöltözve.Próbáltak embernek kinézni de az orrom nem csalt.Csak pár éve mentek el.Most miért jöttek vissza?

-Üdv!-szólt az idősebb Cullen.Sam és én emberalakban voltunk és vártunk.

-Üdv....-motyogtam szertartásosan.Nessie-t egy pillanatra sem engedtem el karom szorításából,pedig küzdött ellene.

-Jó sokan vagytok...És még több ember.Gondolom a bevésődés....-hadarta nyilvánvalóan Emmet.

-Jól gondolod....-vicsorogtam rá.

-Jake,nyugi!-simogatta meg az arcomat Ness.Elvesztettem a fejem majdnem.Miért kell ilyenkor hozzámérnie?Teljesen bezavarodok.Történt valami...A szél...Ness haja meglibbent Cullen-ék felé fújva illatát.Az összes vámpír támadó állásba lendült,kivéve Edward-ot aki önmagával küzdött oldalán Bellával.Hangosan felnyögtem amikor láttam,hogy az összes vámpír őrá mered.Az én aranyomra.Itt kifog törni a harc.Odébb löktem(óvatosan)Ness-t,hogy jobban tudjam védeni.A szőke Barbie felüvöltött nem fékezve magát.Majdnem rávetette magát Ness-re mire én átalakultam.Erős mancsommal a földhöz vágtam és ő próbálkozás nélkül ottmaradt.

-Jake!-sikoltott drágám amikor a Jasper nevezetű vámpír felém jött.A többiek-nek éppúgy meg volt a maga vámpírja mint nekem.Csak én kaptam a legszívósabbat.Nyakamat fogta,próbáltam küzdeni de ez az állat valami kurva erős.Aztán Rosalie felkelt a földről és segített Jasper-nek.A nyakamba akart harapni amikor az én drágám vérfagyasztó hangon felkiáltott.szemem sarkából láttam ahogy Jasper felé közelít.Nem.Nem nem.Ugattam de nem figyelt rám.Kikerült minket és odarohant Edward-hoz.Miért hozzá megy?

-Segíts már!-rángatta kőkezét.Úr Isten ez hozzá ért.Újból birkóztam Jasperrel de ezúttal Rose valaki máshoz került.Csak Ness-t figyeltem miközben próbáltam életben tartani magam.Bellához fordult mert Edward nem reagált.-Segíts!-könyörgött.Nem hagyhatom,hogy pont Ő könyörögjön egy piócának.

-Nem tudok...-rázta fejét Bella.

-Kérlek!Megfogják ölni egymást!-visította Ness.Olyan rossz volt látni szenvedni.És mindenért magát hibáztatta.Ez volt a legszörnyűbb.Aztán minden elsötétült mert valaki jól fejbe kólintott.

Remélem tetszett!Ha igen írj komit!Köszi....

Láw.Maysi