6.fejezet

                                                           Egy jó barátság

Békések voltak az elmúlt napok,hetek.Riley-val megbeszéltük,hogy csak barátok leszünk,elfelejtjük ami akkor történt a tisztáson.A csók,a szerelem bevallása,mind a múlté.A legjobb barátoknak mondhattuk magunkat.A suliba,nálunk és persze náluk.Sokat volt itt a Cullen "villában",mint én nála.Egyszer kétszer ha átmentem.Nem sok időt töltöttünk házban.Mindig úton vagy moziba mentünk.A rajz sem maradhatott ki az életből.Én megmutattam neki a régi rajzaimat-amit nem Jacob-ról csináltam-,amik nagyon tetszettek neki.Ő is szépen rajzolt bár volt mint javítani rajta,mondjuk én 80 éven keresztül tudtam gyakorolni,nem is hencegtem vele.Kiveséztük a vámpírokat.Az átváltozástól a Volturikig.Volt néhány rész ahol kiakadt de jól viselte.Jó volt megnyílni valaki előtt és mindent kitárgyalni.Próbáltam kihúzni belőle infókat az életéről ami nagy megelégedésemre,sikerült.Floridában élt a nagybátyjával,Reese-zel.De aztán elköltöztek mert...ezt nem részletezem,mondjuk úgy,hogy voltak problémák.Tetszik neki Forks,állítólag én még jobbá tettem ezt a helyet.Minden időmet vele töltöttem,kivéve amikor vadásznom kellett.Persze ember ezért esténként megint a szokásos dolgaimat csináltam.Az ágyban feküdtem és olvastam,párszor verekedtem Emmettel,vagy sakkoztam Jasperrel.Különös módon Aliceszel több időt töltöttem.

Beszélgettünk a látomásairól,a divatról -ami nálam nagyon ritka-,a nyaralásokról és Denali klánt való meglátogatásról.Megtaláltuk a közös hangot.Edwarddal is jóban lettem,gondolataink összehangoltak mégis versengést idéztek fel bennem.Rosalie sosem nézte jó szemmel amikor áthoztam a legjobb barátomat,azt meg végképp nem,hogy a többiekkel kezdek jóban lenni.

Nem vártam többet Riley-tól.Persze a szívem szerelmes volt belé,de úgy gondolom sokkal jobb neki ha csak barátunk maradunk.Így ellehet kerülni az én önző,kegyetlen és elmebeteg ötletemet,az átváltoztatást.Egyszer majd elmegy Forks-ból vagy itt marad,lesz egy felesége,gyerekei,amit én tudok megadni neki.Lehet,hogy én lehetek a boldog nagynéni,aki szülinapkor meg karácsonykor visz ajándékokat.Még így is jól érezném magam mert,mert látnám mennyire boldog,emberként.Az én szörny világom nem illik az ő gyönyörű,önfeledt emberi életébe.Pár évvel ezelőtt még mindent megadtam volna,hogy ember lehessek.Erről már rég letettem.már a mában élek és könnyedén,hessegetem el a holnapot.Van egy barátom aki lehet nem örök,de sok boldogságot szerez.Ő szeret engem,elfogadja,hogy barátoknak kell lennünk.Én a kisujjamat nyújtottam és ő nem akarta az egész karomat.Ennek persze örültem és kellemesen csalódtam.Más mint Jacob,sokkal okosabb és emberibb.A személyisége is teljesen más.Ez is megkönnyítette,hogy ne kelljen folyton Jake-t látnom benne.

Gondolkozásomból Alice rántott fel,csilingelő hangjával.
-Ness!Állati ötletem van!Házfelújítás!Tudom kicsit sok így egyszerre,de már 2090 van.És ez a ház még mindig 2010-es divatú,egy ősrégi kastély.-magyarázott.Én persze csak bólogattam.Alice tudhatná,hogy mindannyian régimódiak vagyunk,miért kéne felújítani a házat?-Örülök!Remélem ti is benne vagytok!-mondta Alice.

-Alice.Ennyi erővel miért nem építünk egy új házat?-kérdezte Rose sértett hangon.Bella kissé vonakodott az újdonság hallatán,szeme elkerekedett,ismerte Alice-t és az ő eszement ötleteit.

-Minden csodás ötlet,Rose!De Esme miatt gondoltam,hogy jó a felújítás.-pillantott anyja felé.

-Alice.Egyáltalán mi bajod a régi stílusú házakkal?A város tele van ilyenekkel.Különben meg,belük totál 2090-esek vagyunk...-suttogtam bele ebbe a kialakulóban lévő,vitába.-És mégis mit újítanánk?Egy úszómedence,úgy se használnánk....-fújtattam.Logikus gondolkodásom az ő agyát is megfogta,ahogy hallottam.

-Ez igaz...-szomorodott el.-De a ház építés nem rossz ötlet!-ugrott fel.

Már nem is szóltam bele.Nem aztán tök nyolc,új vagy régi ház,csak legyen szobám.Nem követtem a további beszélgetést mert megszólalt a telefonom.

-Halló?-kaptam fel.Persze Riley volt.

-Szia,Ness,Riley vagyok.Mit tervezel holnapra?-kérdezte kicsit izgatottan.Szorongtam a válaszadástól.

-ŐŐŐ.Nem tudom.Miért te akarsz valahova menni?-kérdeztem feszengve.

-Nem.Csak akkor elmehetnénk a könyvtárba...-motyogta.

-A könyvtárba?Minek?-lepődtem meg.

-Tanulni.Meg hát...a könyvek miatt.Szeretnék párat kikölcsönözni.Tudod,olvasni!-mosolygott.Tudtam mikor mosolyog mert akkor hadar.

-Persze.Akkor holnap találkozunk a suliban..Szia.-aztán letettem.

Örültem,hogy lesz még egy délutánom amit Riley-val tölthetek.Mégis úgy éreztem valamit tervez...Na mindegy!Nem érdekes.Alice látomásokat keresett arról,hogy milyen lesz az új házunk.Nagyon tetszett neki a látvány.Meg kell mondjam nekem is.Egyből papírt és ceruzást ragadott és lerajzolta a házat.Mindenki elámult amikor meglátta a házat.Én majd akkor gondolkozom a részleteken ha kész lesz...

Az éjjel csigalassúsággal telt.Először megpróbáltam olvasni,nem nagyon értettem semmit se abból amit olvasok.Aztán a simán,szimpla fekvéssel próbálkoztam.Az unalmas volt.Még a holnapi dogára is felkészültem,feleslegesen.Végül a rajzolásnál kötöttem ki.

Rajzom ijesztő volt.Egy szem...Ami azoknak az áldozatoknak a szemét foglalta össze,akik vámpírtámadásban haltak meg.Én magam is megijedtem a rajztól.Szó szerint láttam a rettegést a szemben,amit saját kezűleg rajzoltam.Minden benne volt.Ezt szemet soha nem akarom látni.Ezért vagyok vegetáriánus.




Gyorsan elhajítottam a lapot egy mappába és bedobtam egy fiókba.Edward kocogtatta meg az ajtót

-Gyere be!-motyogtam.

-Szia!Miért rajzolsz olyan dolgokat amik megrémisztenek?-kérdezte kedvesen.

-Nem tudom.Talán mert így szembesülök önmagammal.Elönt a büszkeség.Nekem soha nem találkoznom ilyen dolgokkal.Viszont másoknak igen!-feleltem,de nem néztem rá.

-Félted,Riley-t.Nem akarod,hogy baja essen.Hogy így végezze.-szedte elő a rajzot.Feszengve rántottam ki a kezéből,dugtam vissza fiókba.

-Tényleg,nem!-mondtam és kinyitottam az ajtómat.-Kérlek most hagyj egyedül!-tessékeltem ki.Lassan de kiment a szobámból.

Nem tudom minek akarta ezt megkérdezni.Egyedül csak rám tartozik,hogy miket rajzolok.

Mikor kezdett felkelni a nap ránéztem az órámra.Negyed hét.Még annyi időm van...Elmegyek Riley-hoz.Felkaptam az iskolatáskámat és kiugrottam az ablakon.Odafelé út gyorsan telt mert futottam aztán megláttam a házat.Boldogság fogott el,hogy ma újra fogom látni.Mindig hatkor kel és most fél hét van,biztos nem zavarok.Felugrottam az ablakára és kinyitottam.AXE illat volt a levegőben és valami fenyő,ez a két illat szokott áradni Riley-ból is.Aztán megéreztem az emberi vér pezsgésének illatát ami kicsit megállított.Végül bemásztam és leültem az íróasztalhoz.Szép nagy ágya volt Riley-nak,szögletes számítógép asztal kerekes székkel,plazma tv,zöld falak és egy külön fürdőszobára nyíló ajtó.A fürdőből zajok szűrődtek ki,ami fogmosásra utalt.Dobogó szív,ahogy pumpálja a finom nedves vért.Egy pillanatra elragadott a hév,míg nem belemarkoltam az asztallapba.Kicsit elgörbült de helyreraktam.Keresztbe fontam a bokáimat és hallkan dudorásztam.
Riley lépett ki az ajtóból,már meg sem lepődött ha itt talál reggelente.

-Szia!Korán van még nem gondolod?-kérdezte mosolyogva.

-Szerintem pont jó.-feleltem és a nyakába ugrottam.Készségesen kapott és dobott az ágyára.Halkan felkuncogtam és odarántottam magam mellé.-Hiányoztál!-suttogtam.Csak mosolygott és elpirult.Ilyenkor olyan aranyos.Félmeztelen felsőtestét szántottam hideg ujjaimmal.

-Te is...-lehelte és megérintette az orromat.Felöltözött.Lépcső csikorgás szűrődött az ajtón túl.

-Jön valaki...-mondtam és bebújtam a szekrénybe.A sötétben is jól kitudtam venni a kabátok formáját.Az egyik egy bőrdzseki volt,a másik egy baseball dzseki,a harmadik egy szimpla télikabát.

-Riley!Nagy baj történt!-rettegett egy női hang.Gondolataiból csak azt tudtam meg,hogy fél és Riley reakcióját várja.Ő biztos Ashley a házvezetőnő.

-Mi baj Ashley?-kérdezte Riley ijedt hangon.

-Mr.Evens,vagyis Reese,balesetet szenvedett!-felelte a nő,majdnem elájulva.

-Te jó ég!Bevitték a kórházba?-kérdezte Riley.

-Igen!Itt a cím.Mondták,hogy valakinek be kell mennie hozzá.Súlyos az állapota.-mondta Ashley és átnyújtott egy papírt aztán kiment.

Mikor kiléptem az ajtón,Riley az ágyon ült és a cetlivel szemezgetett.Odamentem mellé,átkaroltam a vállát.

-Veled megyek!-suttogtam lágyan,hogy oldjam ezt a hangulatot.

-Köszi.-mosolygott hálásan.Nyomott egy puszit arcom bal oldalára.Ez a kis puszi annyit jelentett nekem...szóval nagyon jól esett.Legszívesebben megcsókoltam volna,de akkor összeomlott volna amit eddig felépítettünk Riley-val.Egy sokat mondó arcra puszit adtam neki.

Látszólag valamit félreértett és megfogta a kezem.


A kórházban Reese ott feküdt egy ágyon.Lába begipszelve,feje bekötve,testén milliónyi kisebb sebbel.Pulzus mérő gép ott kattogott mellette,keze tűkkel volt tele ami megrémisztett,egy zacskóban vér locsogott.Biztos szegény Reese-nek vérátömlesztése van.Leültem az ágytól legmesszebbre lévő székre,meg a vértől természetesen.Riley leült az ágy mellett lévő székre.Még egy utolsó levegő vétel amíg nem csukják be a nővérek az ajtót...Nem vettem több levegőt.Behunytam a szemem és vártam mikor megyünk ki ebből a rémes,véres,jó illatú szobából.Csak az ápolók,orvosok és nővérek gondolataira koncentráltam,ami nem egy nyerő ötlet volt.Beteg arcok,rákos gyerekek,komás emberek,meg sok más ami szörnyű.Agyam úgy kattogott a különböző képek között,kezdett fájni a fejem.Riley szíve is kattogott.Vonzott mint egy dagadt pasast,egy jól megrakott hamburger.Felhúztam a lábamat és átöleltem a térdemet.Bejött egy orvos...

-Riley Evens?-kérdezte.Riley ránézett,bólintott.-Itt írja alá!-mutatott arra a  papírra a kezében volt.-Jól van kisasszony?-kérdezte amikor rám nézett.Én is ránéztem.Ismerős arcot véltem benne,persze nem lehettem biztos benne.

-Igen...-suttogtam.Mintha tökéletesen hallotta volna.Fehér bőre,arany szeme elárulta.Úgy tűnt én is lebuktam.Kérdőn nézett rám.-Jól vagyok!-mondtam most már fennhangon.Vajon ki ő?Orvos?Mint Carlisle...-Köszönjük a segítséget doktor!-álltam fel.Fenyegetően ránéztem.Megrémítette kicsit a fenyegetésem,kiment.

-Ez meg mi volt?-kérdezte szerelmem,akarom mondani Riley.

-Vámpír.-mondtam és leültem mellé.Csak bólintott.-Akarsz még maradni?-kérdeztem.

-Nem,mehetünk.-felelt.Felálltam és megfogtam a kezét.Kiértünk a folyosóra ahol az orvos minket nézett.Most erősebben szorítottam meg Riley kezét.-Aú!Ness!-rántotta el a kezét,nem sok sikerrel.

-Bocs...-motyogtam és kimentünk.

Komikat pls!!!!!!!!

5.fejezet

                                                                 Váratlan látogató

Ahogy odasétált az asztalhoz,én csak néztem.Minden mozdulata Jacob-os volt.Többször rám nézett,gondolataiban szépnek és kíváncsinak látszottam.Közben Rita rólam kezdett csacsogni,meg a családomról.
-Ők elég maguknak valók.Csodálom,hogy egyáltalán észrevettek...Na és az a Renesmee-bökött felém.-Valami iszonyat!Nem beszél senkivel.Még ha muszáj akkor sem.A tanároknak is csak igen vagy nem válaszokat ad.Teljesen magába forduló kis csaj.Nem érdemes még ránézni se.-rágcsálta azt a kiba**ott rágógumiját.Hogy képes ilyen könnyen pletykálni rólunk.Majd én...Akartam felállni de Emmet elkapta a kezem
-Ness,nyugi!Tudod milyenek az emberek.-nyugtatott.Engedtem izmaim feszüléséből,mire Emmet elengedett.Rita gondolatai Riley körül forogtak,azt várta mikor hívja el randizni.Fejemben nem állt össze a kép.Riley belém szeret.Már az eleje nem jó.Egész reggeliző szünetben engem bámult.Én meg persze őt.Szívem majd kifacsarodott amikor arra gondoltam mi lesz ezután.Rendezetlen fekete haja már majdnem a szemébe lógott,ízléses ruhákat viselt,telt ajkai engem kívántak.Ahogy hallgattam amint mindegy egyes porcikámat átnézni...Az valami mesés volt,de maga a pokol is.Nem gondolt rám szexuálisan csak olyan szeretetteljesen.Végigmérte a bőrömet,a számat,a szememet,az ujjaimat,az orromat,a ruháimat és még minden más egyebet.Ha tudtam volna sírni akkor sírok.Rádöntöttem fejemet az asztallapra,arcomat a könyökömbe temettem.Már alig vártam,hogy becsöngessenek és mehessek az órámra.Alice vidám gondolataira próbáltam koncentrálni.Aztán egy látomás.Alice,Edward és én egyből megdermedtünk.Jasper átölelte Alice vállát.
-Mit láttál Alice?-kérdezte Bella.alice akkor visszagondolt arra a látomásra.
-Vámpírok...-lehelte,úgy,hogy az emberek még fél méterről sem hallották volna meg.-A La Push-nál.Négyet láttam azt hiszem.Saját területet szeretnének.Egy klán.Nem vegetáriánus,két nő két férfi.-ahogy Alice kis mondókáját hallgattam,amit kívülről tudtam,becsöngettek.Sietve álltam fel és mentem a földrajz terem felé.Edwardék ottmaradtak,tátott szájjal bámulták ahogy lelépek.Mikor beértem a terembe már mindenki ott volt.Balszerencsémre Riley is.Az én helyemen ült.Mindig egyedül ülök,mert senki nem jön oda hozzám,de így most már nem tudok egyedül lenni.A tanár gondolatait már a folyosóról hallottam ezért odasiettem az utolsó helyre.Könyveim,amik a kezembe voltak,ledobtam az asztalra és leültem.Fejemet elfordítottam Riley elől.Ekkor Mr.Saurlook belépett a terembe.Elkezdett magyarázni Afrikáról aztán csináltam azt amit mondott.Mikor a füzetembe jegyzeteltem Riley halkan pisszegett nekem.
-Héj!-odafordítottam a fejem.-Szia!A nevem Riley Evens.-nyújtott kezet.Addig néztem a kezét amíg leengedte.-Hogy hívnak?-kérdezte kevés kíváncsisággal.Persze tudta...
-Renesmee.Renesmee Carlie Cullen.-feleltem suttogva.Riley erre csak bólintott.Olyan rossz volt nem többet hozzászólni,már a fájdalom sikolyánál jártam amikor odanyújtott egy papírfecnit.
Levelezünk?-írta.Egy pillanatig elgondolkoztam.Aztán a papírra firkantottam gyorsan.
Nem is tudom...Nem valami jó ötlet nekünk barátkozni!-írtam és odatoltam elé a papírt.Gondolatai csalódottak voltak.Akaratlanul is vigasztalni akartam azokat a kiskutya szemeket.Megérintettem kezemmel a kezét.Természetesen az ővé meleg volt.Ijedten rántotta el a kezét.Rémült szemekkel nézett az asztalon fekvő kezemre,körmöm színét elemezte ami piros volt.Próbálta megemészteni hideg kezemet.
-Jéghideg a kezed...-suttogta.Elhúztam az asztalról a kezem.Lesütött szemmel rajzolgattam a földrajz füzetembe.Látszólag megijedt tőlem.Nem is baj!Így mindkettőnknek sokkal jobb.Á!Nem,csak neki!
-Bocsánat.-mondtam.A tanár mint egy diktátor úgy diktálta le a következőre órára megtanulandót.Persze nem írtam le semmit mert megjegyzem.Riley viszont annál inkább írta a görcsösen az ideges betűket.És megéreztem.Riley-nak édes illata belengte a köztünk lévő teret.Fulladozva kaptam a torkomhoz.Kibírod...kibírod.-mondogattam magamnak.-80 éve nem öltél meg egy embert sem!Most sem fogsz....-nyugtattam magam evvel a szép teljesítménnyel.Tuti,hogy meglátta a szemem.Görcsösen próbáltam visszaszerezni íriszem eredeti színét.Belenéztem az ablaktükrébe,hál' isten a szemem normális volt.
-Minden oké?-simogatta meg a kemény hátamat.Érintésétől testem bizseregni kezdett,szívem bár nem tudod dobogni mégis,mintha zakatolt volna.
-Kérlek...ne csináld ezt!-könyörögtem neki,közben lehúztam kezét a hátamról.Kezünk mikor találkozott most már nem lepődött meg,csak kirázta a hideg.
-Mégis mit ne csináljak?-kérdezte értetlen szemekkel.Mellkasomból sírás kívánkozott ki.Gondolait nem tudtam megkülönböztetni a többitől.Mélybarna szemében teljesen elvesztem,bőre illatától szorongtam,keze érintésétől -mert még mindig nem engedte el- majdnem megöltem.Válaszomra várt de a gombóctól ami a torkomat dugította el,nem tudtam felelni.
-Ne nézz így rám,ne érj hozzám,ne beszélj!Ha jót akarsz magadnak,elkerülsz!-sziszegtem a képébe.Kezemet kikaptam,bár nem szerettem volna,az ővéből.Pimaszul kapott a hajamba.Ránéztem és ő elmosolyodott.-M-m-mi-mit csinálsz?-kérdeztem amikor már kicsöngettek és mindenki kiment.Egy pillanat végezhetnék vele.De miért rontanám el azt életet amit most ő kapott.Ez az ő megváltása,egy lehetőség.
-Flörtölök veled,mi mást?-mosolygott kajánul.Egy pillanatra elkapott a hév és megérintettem az arcát.Morogva szaladtam ki a teremből.Gondolataiban csalódást éreztem és kihívást.
-Ness,minden oké?-kérdezte Jasper amikor nekimentem.
-Jazz,én haza megyek!-mondtam és a parkoló felé indultam.Beszálltam szürke Lexus LF-A-ámba.Riley finom illatát nem tudtam kiűzni torkom fogásából,ezért hazafelé állatként vezettem.Carlisle már kint várt a verandán.
-Ness,ma nem 8 órád volt?-kérdezte kicsit idegesen.
-De csak...akadt egy kis probléma!-hadartam és felmentem a szobámba.Szobám falán ezernyi rajz Jacob-ról amiket saját kezűleg készítettem.Dühösen vágtam be az összeset egy mappába.Szörnyű volt elrejteni őket egy fekete mappába amit az ágy alá hajítottam.Lefeküdtem a földre és sírtam.Már ha egy vámpírnak lehet könnye,csak a szemem csillogott és síró hangokat hallattam.Esme kopogott be az ajtómon.
-Elárulod,hogy mi történt?-kérdezte anyás hangon.Csak bólintottam és tovább feküdtem a földön.-Mi történt?-jött oda hozzám.Nem akartam sokat mondani ezért csak elmondtam neki,hogy jött egy pont ugyanolyan ember mint Jake.-Jaj,drágám!Semmi baj!-mondta Esme és elkezdte simogatni a hátamat.Csak bólogattam minden jó tanácsán,amit csak mondani tudott.Egy kis ideig itt volt nálam aztán elment.
-Ness,keresnek!Egy fiú az!-mondta Carlisle.Megfagyott a levegő körülöttem.Nincsenek barátaim a suliban,és nem is lesznek.-Ness!-üvöltött Carlisle.

-Semmi baj!Később visszajövök!-mondta Riley.Nem hagyhatom elmenni csak úgy!És honnan tudja,hogy lakom?Kimentem a szobámból,és a lépcsőn állva megláttam.Ott állt bőrdzsekiben és engem nézett.Kicsit megrémültem ahogy a korlátot szorítottam,az meg elgörbült.Szerencsére időben visszagörbítettem mielőtt Riley észrevette volna.
-Riley!Mit keresel itt?-kérdeztem még mindig a lépcsőn állva.Végigmért.Megint minden porcikámat megnézet így,hogy nem volt rajtam a kardigánom.Arra gondolt,hogy mondjon e valamit a kinézetemmel kapcsolatban.Meggondolta magát.
-Gyere,sétáljunk egyet!-intett az ajtó felé.Először meggondoltam aztán elindultam a lépcsőn.-Viszlát,Dr.Cullen.-köszönt el Carlisle-tól.
-Szia.-ekkor felém fordult.-Hamar gyere haza.-aztán még valami észébe jutott de nem mondta ki hangosan.-Vegyél fel kabátot!Túl feltűnő lenne ha nem vennél!-erre csak bólintottam.-Gyorsan felkaptam a kabátomat és követtem Riley-t ki az ajtón.
-Mit keresel itt?Nem suliba kéne lenned?-kérdeztem.Persze minden válaszát előre tudtam mégis,az ő szájából akartam hallani.
-Elmentél.Pedig minden óránk közös lett volna.-magyarázta.-Gondoltam utánad jövök!-hencegett.Teljesen belém zúgott...Ne,ne,ne!!!Ennek nem így kéne lennie.
-Riley,most megismétlem magam,de a csak a te emberi agyad kedvéért.-már az erdőben sétáltunk.-Nekünk nem szabad barátkozni!Én nem vagyok a jó neked!Élj normális életet és felejts el engem!-könyörögtem.Nagyon lehangolta amit mondtam neki.De egyből kiskaput keresett a tiltástól.
-De én nem akarlak kerülni téged!Én csak téged akarlak.-amikor ezeket a szavakat kimondta én teljesen lefagytam.Észrevette,hogy megálltam és hátrafordult.Épp a kedvenc rétemen jártunk ahol,az ő képét szoktam rajzolgatni.Zihálva vettem a levegőt.Odajött hozzám és átfogta a derekamat.
-Te túl jó vagy nekem...-suttogtam.Nem igaz!Nem ronthatom el szerencsétlen kölyök életét.-Nem tudod mire vagyok képes...-mondtam miközben gyilkos pillantást váltottunk.Vére illata még mindig csábított de leküzdöttem.
-Nem értem miről beszélsz.-fehéredett el.Akaratlanul is de elkapta a jobb kezét és magamhoz szorítottam.Vagy egy fejjel magasabb volt mint én de az erőm mégis előrébb hozott.-ÁÚ!Renesmee ez fáj!-ordított.Engedtem a szorításomból.
-Erre a fájdalomra gondolj amikor eszedbe jutok!Megegyeztünk?-sziszegtem.Ijedten nézett a szemembe.Annyira megsajnáltam szegényt.
-Mi a fene vagy te?-kérdezte.Úr Isten!Az agya gyorsabban jár mint az enyém.Teljesen elengedtem.
-Te szerelmes vagy belém,Riley Evens!-üvöltöttem amikor a gondolataiban meghallottam a szerelem szót.
-Honnan tudod?-kérdezte.Király,lebuktam!Elnéztem valahova a távolba.-Honnan tudod?-üvöltött a képembe.
-Kérlek,most menj el!-könyörögtem neki.Rám se hederített.Szíve és agya megállás nélkül kattogott.
-Nem!Te valamit tudsz amit én nem!Mi az?-keze mintha lendülni akart volna de uralkodott.Hatalmasat dobbantottam a földön.A föld megremegett és ő hátraesett.-Mi a ..?-kezdte volna.
Nem tudom,hogyan történt de megcsókoltam.Egészen a földig nyomtam szerencsétlen srácot.Testem minden porcikája kívánta ezt a csókot,igyekeztem,hogy ne legyek túl durva mert ő egy ember.A kajámat csókolgatom,tiszta röhej!Mikor észhez tértem leszálltam róla és elfutott vagy harminc métert.
-Riley...a gondolkodásodból látom,hogy okos srác vagy.Mint mondtam kerülj el!Nem mondhatod el senkinek,hogy mi történt itt ezen a tisztáson!Hidd el!Tudni fogom ha hibásan teszel esküt!-kiabáltam.Lassan feltápászkodott a földről.
-Csak akkor teszek esküt,ha elmondod mi vagy?-kérte.Odasiettem hozzá.Megijedt a hirtelen közelléttől.
-Te félsz!-artikuláltam.-Jól teszed...-súgtam a fülébe.Lábai remegni kezdtek.-Ügyes...és most hazamész,nem beszélsz erről senkinek.Vagy nagy bajok lesznek!-simogattam gyönyörű nyakát.
-Lehet,hogy félek.De addig nem megyek el,amíg el nem mondod mi vagy.-jelentette ki határozottan.Ő is a fülembe súgta,fejét a nyakamba rejtette.Ott a volt előttem,nyaka csak pár centire ajkaimtól,és ha ez nem elég,még meg is adja magát.
-Vámpír.-suttogtam mikor a nyakát akartam harapni.Harapásból,puszi lett,pusziból nyalás.Ütőere ott dobogott a vékony bőrréteg alatt.
-Az...nem baj.-erre elugrottam.Mit mondott?
-Te nem tudod,mit beszélsz!A vámpírok veszélyesek Riley!Térj észhez!Ahogy kimondom neked menekülni kéne.És sikoltozva rohangálni,aztán elesni és meghaltál!Ennek így kéne lennie!-visongtam.Riley értetlenül nézett.Szívem nagyon fájt amiért ezt mondtam.
-Te nem fogsz bántani engem.Látom a szemedben...-Jézusom ennyire átlátszó vagyok?!-Te is szeretsz engem.De nem tudom miért.Én is más vagyok.-erre elmosolyodott.-Egy őrült.-nevetett.-Aki beleszeretett egy vámpírba.
-Elég!Menj haza!Vagy fejbekólintalak és elhitetem veled,hogy csak elcsúsztál a lépcsőnkön és beverted a fejed!-fenyegettem.El sem hiszem.Haza küldöm életem szerelmét.Már nem törődtem gondolataival,nem figyeltem rájuk.
-Rendben.Majd hívlak.-mondta és elment.Még láttam testét amikor bemegy a fák közé.
-JÓ!-kiáltottam utána.Kezével intett aztán végleg eltűnt.Hazafutottam.Gyorsan közlekedtem,nehogy találkozzak Edwarddal,mert akkor biztos kikérdez.
-Te elmondtad neki!-állt elém.Baszki!Edward kurva gyors!
-Voltál már olyan helyzetben,hogy bevésődésed tárgya kéri,hogy mond el neki mi vagy?Szerintem nem!Különben meg...-magyarázkodtam.
-Szerelmes beléd.Te átakarod változtatni.-pisszegett.Lesütött szemmel,hallgattam ahogy a családom körém gyűlt.
-Ha a szerelem nem örök...tedd azt örökké.-motyogtam.Edward felmordult.-Te is átváltoztattad Bellát!-másztam a képbe.
-Az tök más!-morgott.Még tartozok neki egy jó kis verekedéssel.
-Igen?!Akkor ehhez mit szólsz?-kérdeztem és behúztam neki egyet.Mosolyogva vágott a földhöz.
-Edward,ezt kint!-mondta Esme a berepedt padlót nézve.Edwardot kivágtam az udvarra és tovább püfföltem.Sokat mozogtunk.Edward nem vérre menő harcot vívott,de én igen.Ezért persze Emmet megelégedésére,én nyertem.
-Szar vagy!És nem más!Ha te átváltoztattad Bellát én átváltoztathatom Jake-t,mármint akarom mondani Riley-t.-morogtam.Carlisle-ra pillantottam.
-Igen,Edward.Igaza van.Ugyan olyan.És ha Ness,társat akar magának...-rázta a fejét Carlsile.Zsír!Átfogom változtatni Riley-t.Semmi és senki nem akadályozhat meg.Alice-nek újabb látomása volt.Riley-ról.
-Nem,nem nem!-üvöltöttem.Riley Alice látomásában,vérben tocsogott és egy idegen vámpír állt fölötte.Én pedig ott voltam és....megharaptam Riley karját.-Ez szörnyű!Nem így akarom!Nem akarom,hogy előtte még jobban szenvedjen!-kiabáltam.
-Egyszer előjött ez a kép!-mondta Alice,aztán újabb látomás.-Enni mennek!Carlisle meg kell állítanunk őket!-kiabált Alice.Még láttam ahogy Emmet és Jasper pénzt cserélnek,a fogadásból aztán elkezdenek öltözni.Én nem öltöztem át,maradtam a normális kékes,trikómba.Riley miatt aggódtam.Fülemben mintha vér lüktetett volna a félelemtől.

Boldog karácsonyt!

Boldog karácsonyt kívánok minden olvasómnak,akik csak azért jönnek az oldalra,hogy az én történetemet olvassák!Ebben az évben még fogok jelentkezni az 5.fejezettel de utána már csak januárban láthatjátok a hatodik fejezetet!
Láwol titeket Mayss

4.fejezet

Szasztok.Meghoztam a 4.fejit előzetes nélkül!;) Legyen mindenkinek Happy napja és ha a végére értetek ne nagyon utáljatok!Sziasztok."álszent fej" :)


                                                                    Ne!


Hihetetlen de mindig mindenkit ölt.Elegem van.Tennem kéne valamit de mit?Még is csak ember vagyok.Szörnyű volt nézni ahogy Jake ott fekszik a földön eszméletlenül miközben mindenki harcol.Az előbb könyörögtem Bellának,hogy segítsen de az érintésemtől félve húzta el a kezét.
-Nem!-dörrent rám.-Edward.Megfogják ölni egymást.-mondta szerelmének.Edward mozdulni alig bírt Carlisle mellől aki illatomtól távolodott.
-Ennyire,büdös vagyok?-kérdeztem félve.
-Pont ellenkezőleg.-mondta Carlisle a nyakamat fürkészve.Egy nagy darab fekete hajú,izmos és vérszomjas vámpírral találtam szembe magam.
-Emmet,NE!-mondta Edward.Emmet nem törődött testvére szavaival és nekem ugrott.Csuklóm szív szaggató hangon roppant Emmet súlyától.Hogy rátegyen még egy lapáttal Emmet erősen megszorította vérző karomat.Felüvöltöttem.
Fogai mohó örömmel csaptak le karomra.Edward lelökte Emmet-tet rólam aki,neki esett és elkezdtek birkózni.A földön rángatóztam vérző karomat bámulva.Hangosakat üvöltöttem.Testem minden egyes porcikája remegett a fájdalomtól.Ez rosszabb volt,mintha ezerszer átment volna rajtam egy buldózer.Carlisle jött oda hozzám.Kezemet fogdosta.
-Alice!-szólt a pöttöm lánynak aki éppen Sam Uley fejét próbálta lefogni.
-Mi van?-kérdezte az apróság.
-Emmet megharapta.-mutatott égő kezemre.Alice nem figyelt rá.Kitört a háború én meg haldoklok.Csodás.Jacob miattam fog meghalni.A farkasok is miattam fognak meghalni.De legalább az vigasztal,hogy a pokolra kerülök.
-Átfog változni Carlisle.-mondta Edward.Nem tudtam miről beszél.Vagy mégis?Ennél nagyobb szörnyeteggé már nem is tudok átváltozni.Aztán csend....Nem hallottam többé a farkasüvöltést,a vámpírok sikolyait.Semmit.Cullen-ék még levegőt sem vettek.Csak az én velőtrázó sikolyaim voltak hallhatóak.Jacob felé néztem.Nem volt ott.Ahogy senki más.Meghalt.
-Szörnyetegek!!!!!-üvöltöttem egyenesen Jasper képébe.
-Elveszítették a fejüket.-magyarázta Edward.
-Nem érdekel hogyan és miért!-üvöltöttem.-Jake meghalt!-ordítoztam.Testemet erősen rángatta az a valami amit nem tudtam szavakba önteni.
-Sajnálom.Már nem segíthetünk,Carlisle?-kérdezte Emmet.
-Már szétterjedt a méreg a testében.-felelt elhaló,bűnbánó hangon.Ezek szerint amit mondtak....Nem!Nem akarok az lenni.
Átvittek az erdőn ahol kedvemre sikittozhattam.




80 évvel később

Azt mondják az élet egy játék és mi vagyunk benne a bábuk.De ha vámpír vagy,te vagy a játékos aki mozgathatja kedvére bábuit.Ez így van.Az emberek imádnak minket és félnek is.Megtévesztően szépek,okosak és kívánatosak vagyunk.Általában mindenki a tökéletességre vágyik.Én nem.Csak Jacob-ra vágytam,egy vele való boldog rövidke életre.Ehelyett megkaptam a poklot.Hála saját magamnak.Sok mindent elmondhatok magamról de azt,hogy önző azt többször megemlíteném.Olyan emberek haltak meg értem akiknek nem lett volna szabad.Nyolcvan éve kísért engem ez a bűntudat amit nem tudok legyőzni.Jobban érdekel mint a vér.Kész idegroncs vagyok.Mikor átváltoztam hónapokig kínoztam magam a szomjúsággal.De aztán Carlisle elvitt vadászni és nem bírtam magammal.Szerettem volna megöletni magam,könyörögtem Cullen-ék öljenek meg.Kaptam egy képességet.És utálom.Hallom mások gondolatait.Mint Edward.De Edward kitudja kapcsolni ezeket én pedig nem.Mindenkinek hallom az ocsmány vagy mocskos gondolatait.Most is azt hallgatom ahogy Rose engem fikáz.
-Micsoda egy idióta.Miért nem teszi túl magát mindezen?!Mindenkinek elrontja a hangulatát .-elkaptam Rose-ról a tekintetemet és Carlisle-ra néztem.
-Kettőkor be kell mennem a kórházba.Mr.Young már nagyon várja a műtétet....-ezt az unalmas hétköznapi dumát.Próbáltam valami másra fókuszálni,hogy ne halljam ezeket a gondolatokat.Ideje arabra fordítani a himnuszt...Jasper nyugalom hullámokat küldött felém de visszalöktem őket.Utálom őket,utálom saját magam!Nem kell nekem az ál-nyugalom.Egy srác engem bámult.Így hát elkezdtem matatni a fejében.
-Micsoda nő!Vajon milyen lehet meztelenül?-Istenem!Ilyen tahókat szül 2090.
Az ebédlőben ültünk(suliban)közben a többiek úgy csináltak mintha ennének.Én nem tetettem,hogy nem eszek.Csak ültem összegömbölyödve a székemen.
-Mercy tervezel valamit délutánra?!-kérdezte Edward gondolatban.
-Csak a szokásost.Bűntudatos hétvégét.-üzenetem vissza.
-Aha.Mit szólnál egy kempinghez?-kérdezte megint gondolatban.
-Edward.Nem!Már így is rávetettek arra a hülyeségre,hogy suliba járjak.Nem!-feleltem makacsul.Elbámult valamerre lezárva evvel a témát.Emmet-re vándorolt tekintetem.Őt utáltam.Amikor átváltoztam majdnem letéptem a fejét.Azt volt a szerencséje,hogy Edward lefogott Jasper-rel.Azóta is mindig bunyózunk.talán a bunyó az egyetlen kikapcsolódásom amit Emmet-tel töltök.Bellával szoktam beszélgetni de ő dilis.Alice és Rosalie áll tőlem a legmesszebb a vásárlás mániájukkal.emlékszem Alice egyszer beszélgetni akart velem én meg azt mondtam-Ha nem akarod,hogy letépjem a fejed,húzz el!-jaja.Pontosan ezt mondtam.Az a baj semmit sem felejtek el.Hála vámpíragyamnak.Az emberi életemről az egészet elfelejtettem kivéve az utolsó napomat.Vártam.Ezek a hülye gondolatok nem hagynak nyugodni.Úgy irigylem Edwardot amiért képes kikapcsolni őket.Folyton hallom őket....Gyorsan megfogtam az mp5-lejátszómat és beraktam a fülembe a fülhallgatót.A zenét maximumra kapcsoltam.Még így is szállingóztak fejemben,a minél érdektelenebb gondolatok.Behunytam a szemem és csak a zenére koncentráltam.De aztán meghallottam amint a valaki a nevemet mondaná.
-Mi baja van ennek a Renesmee Cullen-ek?Olyan dilis.Most mint egy depressziós ül a székén és zenét hallgat,csukott szemmel....-gondolta egy Rita Veazlook nevű lány.A fogamat csikorgattam.Edward rátette a kezét az enyémre,így nyugtatott.Nem kell nekem Edward segítsége!Dühösen rántottam el kezemet az asztalról.Történt valami...valami furcsa!
Egy rézbőrű srác sétált be az ebédlőbe.Tátott szájjal bámultam ahogy elmegy mellettem ez az ismerős arc.Jacob...Pont úgy nézett ki mint Jake.Kihúztam fülemből a heccetet,és elkezdtem hallgatni a srác gondolatait.
-El sem hiszem...Mindenki engem néz!Ennél már nem lehet rosszabb.Á!De mégis!Ez a bronz hajú csajszi tátott szájjal bámul!-gyorsan becsuktam a szám.-Látom ahogy az a szőke felém akar jönni!Mit mondanék neki:Hello,a nevem Riley Evens,új diák!Bírod a metált?Ugyan Riley szánalmas vagy.Törődj bele!A csajok nem bírják a képedet.Bezzeg,Floridában.Ott minden csaj könyörgött,hogy legyek a pasija.De egyik sem tetszett igazán.De mégis miért bámul az a fehér bőrű csinos lány?-nézett vissza rám.-Talán tetszek neki...?Mondjuk el kell ismerni ő se kutya.Talán elhívom randizni.De majd csak pár nap múlva!Milyen lenne már.Az új srác nyomul...-ahogy hallgattam a gondolatait elöntött a boldogság.Jacob újjá született.Akkor még sem szúrtam el mindent.De távol kell maradnom tőle...De ez,hogy nekem menni?Lehetetlen.Én vámpír vagyok ő pedig egy ember.Sóhajtottam egyet.Fogadott testvéreim is észrevették az új fiút.Jasper félve nézett rám,amiért boldog vagyok egyben csalódott.Intettem neki,hogy ne is foglalkozzon velem!Nem érdemes.Riley leült egy asztalhoz egyedül..Talán oda kéne menni és...Nem!Nem mehetek oda.Én lány vagyok,ő a fiú.Pedig úgy beszélnék életem szerelmének másával.Edward a fejét rázta,hogy ez lehetetlen.Igen.Lehetetlen.Ő ember én vámpír.Rá nézve én veszélyes vagyok.Edward mint egy jó odanyújtott egy falat csokit.Az emberek észrevették,hogy talán enni fogok.-Köszi,Edward!Most elvárják,hogy megegyem!-üzentem neki.Csak mosolygott.Otthon még nagyon megverem.Gyorsan felkaptam a csokit és megettem.Mint egy zacskó föld.Kicsit öklendezve de lenyeltem.Úr Isten...Riley engem bámul.De az lesz neki a legjobb ha szépen elkerülöm...Örökre.Nem fogom elrontani ezt az életét is.Elég,hogy az enyém már romlott.Viszont gondolatai kíváncsiságot sugároztak,hogy megtudja a nevemet.Biztos,hogy megakarja és meg is fogja tudni.Rita táncikált oda az asztalához.Szájával jól artikuláltan beszélt.Emberi füllel nem hallottam volna de így igen,hogy mit kérdez.
-Szia!Rita vagyok.-mosolygott.Féltékeny vagyok.Ő beszélhet vele!
-Szia.Riley.-evett tovább Ő.
-Arra gondoltam mi lenne ha odaülnél az asztalunkhoz és nem lennél egyedül.-mondta Rita.Milyen átlátszó.Rita gondolataiban csak úgy falta Riley-t.Bólintott és elsétált Ritával az ego-halandók asztalához...

3.fejezet

Na hello!Meghoztam a 3.fejit.Küldöm rendszeres olvasómnak Bree Swan-nak!!!Csak,hogy örüljön!

                                                               Váratlan

Senki sem néz....Győzködtem magam.Leültem egy lapos,karcos kőre a parton és sírtam.Sőt zokogtam.Arcomat a térdembe temettem.Reméltem,hogy utánam jön megvigasztalni,de nem tette.Csak állt mint egy kőszobor várva hátha én lépek.Nos én léptem,szó szerint.Nem hallgattam tovább a hülyeségét,hogy neki készen kell állnia.Elegem lett mindenből.De szerettem....-Nessie Black hagyd ezt abba!Nem szeretheted még csak nem is ismered!-De annyira szép....NEM!Tényleg le kell állítanom magam mert teljesen megfogok bolondulni.

-HÉJ!!!Renesmee!-kiabált egy hang nyugat felől.Arra néztem.Sóhajtottam.Nem Jake csak a két "legjobb" barátnőm Kelly és Stella a suliból.Gyorsan letöröltem,hogy ne lássák könnyeimet.

-Te sírtál?!-döbbent meg Stella.Kezét a vállamra tette így nyugtatott.

-Nem!-vágtam rá határozottan.-Csak sós a levegő...és öm...Érzékeny a szemem.-hadartam jól kitalált hülye sztorimat.

-Hát oké....-mondta Kelly.-Bulizzunk!-és elővett egy elemmel működő szürke magnót.Csak mosolyogtam.Legalább eltudják terelni a figyelmemet az előbbi dolgokról.Úgy táncoltak mint az indiánok...Jó,hogy nem csinálnak tüzet!

-Nessie!Mit szólnál egy kis sziklaugráshoz?-kérdezte lelkesen Stella.-Olyan rég nem csináltunk ilyen extrém dolgokat.És most,hogy nincs senki a parton...Ugorhatunk fehérneműbe!-visította.Én csak bólogattam és bólogattam.

-Persze,menjetek!Én majd nézem és....-akartam mondani de Kelly megállított.

-Nem!Te is velünk ugrasz!Vagy csak gyere fel a sziklára!-mutatott a magas,szürke,omladozó félben lévő sziklára.

-Nem is tudom....-motyogtam.Valaki hangosan felkiáltott.Persze nem olyan fájdalmasan,hanem inkább úgy,hogy JUHÚ!!! Odakaptuk a fejünket.Jacob Black,Paul és Jared jött a parton sétálva.Amikor Jake észrevette,hogy én is ott vagyok valamit mondott Paul-nak.Az csak leintette és tovább jöttek.-Persze!!!Megyek ugrok!-kiállottam gyorsan.Inkább csinálok extrém dolgokat mint Paul-lal beszélgetni.Ismerem....Perverz!

-Jaj de jó!-kiállott fel Stella.Dühösen fújtam ki a levegőt mert már megbántam.Jake látni fogja és Paul is,hogy milyen bénán ugrok...Basszus!Stella és Kelsy már futottak is a szikla felé.Én kevés lelkesedéssel követtem őket gyalog.

-Kicsit több energiával Ness!Belefogsz fulladni a vízbe!-nevetett Kelly.

-Hip-hip!Hurrá!-hadartam.A csajok már fel is másztak a magas sziklára.Lassan de biztosan téptem egyik lábamat az első kis mélyedésbe.Mikor felértem már vetkőztek is.Basszus!Ezt is elfelejtettem.Lenéztem Jake-ékre,éppen a magnókkal voltak elfoglalva.Aztán hatalmas hangerő tört elő abból a kis szerkezetből.Összerezzentem.A lányok már levetkőztek,Paul még meg is tapsolta csodás réz barna bőrüket és karcsú alakjukat.Tényleg jó alakjuk volt.Én mellettük el is bújhatok.Összefontam magam előtt a kezem és úgy néztem amint Stella ugrik.A sikoly fennakadt a torkán.A víz is hangosan felsikoltott amikor találkozott Stellával.

-Gyertek,lányok!Ez irtó jó!-visította nekünk amikor felért a felszínre.Kelly mielőtt lendületet vett volna magán hozzám fordult.

-Csajszi!Ugrani fogsz utánam!-legyintette előttem a kezét szigorúan.Csak bólintottam mire leugrott ő is sikítva a vízbe.Mindenki rám várt.Még Jake is idenézett.Torkomban hatalmas gombóc nőtt.Leugorjak?Vagy másszak le mint egy kis nyuszi?!Inkább az első.

-Nessie!Mi van csak nem félsz?-kiabálták egyszerre Jared és Paul.Jake leintette őket,hogy hagyják abba.Dühös lettem.Olyan erővel téptem fel a gombokat kockás felsőmön,hogy az első leesett.A fiúk kíváncsian nézték a műsort.Pólóm lent volt.Kipattintottam csőszárú farmerem gombját és levettem.torna cipőmet csak simán lerúgtam lábamról a többi ruhámra.Itt az idő!A nap fénysugarai megcsillantak falfehér bőrömön amitől a többiek ámultak.Nem készültem nagy ugrásra mert tudtam,hogy béna vagyok és kiröhögnének.Végig néztem magamon.Úr Isten!Ezt felejtettem!Csipkés lila melltartó és bugyi.Te szent ég!Ezért néznek így rám!Már majdnem sírtam de egyik lábammal előreléptem egyet.Talaj nem volt ezért estem.Zuhantam,végtelennek tűnő másodpercekig.Aztán bumm!Becsuktam a szemem,nem vettem levegőt és beleestem a mély vízbe.Kinyitottam a szemem.Bírtam a vizet és jól kitudtam venni a lábakat.Itt olyan csönd van...Aztán valaki felrántott.Szerencsémre csak Kelly volt az.

-Jesszusom!Halálra rémítettél minket!-majdnem zokogott.-Jake mondta,hogy húzzalak ki!-bökött fejével Jacob felé.

-Mióta voltam lent a víz alatt?-kérdeztem nem törődve aggodalmával.

-Jó két perce!-siránkozott.Ámultam...két perc.Észre sem vettem.Lefejtettem vállamról Kelly kezét és elindultam a partra.A víz hideg.De nyár van..már amennyire.25 fok.Kiértem,kicsit vacogtam de jól viseltem.Leültem egy kőre ahol nagyon sütött a nap és ott száradtam.Nem ártana lebarnulni...csak egy picit.De evvel a nappal!Ah!Nem!Becsuktam a szemem...Forró kezek érintése a vállamon.

-Figyelj Ness!-mondta Jake.Nem voltam hajlandó kinyitni a szemem,mert akkor nem tudok rendesen gondolkodni ha meglátom arcát.-Sajnálom!Amit mondtam az előbb...Sajnálom amit Paul mondott.-kért bocsánatot Jake.Király!A hangja tényleg bűnbánó volt de tudtam mi lakozik mögötte.Zárkózottság.

-A magad nevébe beszélj haver!-kiáltott ide Paul.Talán most kéne előhúznom a legjobb fegyveremet.Kinyitottam a szemem.Jake teljesen fölém hajolva ami avval jelentett egyet,hogy eltakarta a napot.Olyan közel hajoltam hozzá amennyire csak tudtam.Arcainkat csak egy-két centi választott el.Nem vett levegőt.Én viszont annál inkább,kapkodtam magamba.Nem veszíthetem el az uralmat érzéseimen.Szerintem Jacob is evvel küzdött.

-Akarsz a barátom lenni?-néztem a szemébe.Gyönyörű kávébarna szemei voltak majdhogynem fekete.Tekintetünk egymásba fúródott.

-Igen...-lehelte.Elkaptam a fejemet.Pontosan erre a válaszra vágytam.De most hagy szenvedjen mint én!

-De én nem!-nem tudhatta mire értem.Mert én nem a barátja akartam lenni hanem valami sokkal fontosabb.

-Hogy mi?-húzódott hátrébb.Homloka ráncokba gyűrődött a rejtvényfejtéstől.Elmosolyodtam egy kicsit amiért aggódik.Megpaskoltam erős karját.Hihetetlen...még mindig nem tudom felfogni,hogy Jacob farkas.De szexi....

-Legyünk....testvérek.-jól meggondoltam mielőtt kimondtam.Bizonyára meglepődött mert szemei elkerekedtek.

-Jó!Jó!Jó!Ez most fura volt...először felém hajolsz...aztán.Mi van?-hadarta gyorsan.Nem követtem a gondolat menetét,lefoglaltak a sajátjaim.

-Összezavarodottnak érzed magad?-tettem fel csábosan a kérdést.Közelebb de tisztes távolban.

-Igen!-felelte őszintén.Felnevettem mielőtt kimondtam volna.

-Én is!-nevettem.Amikor eljutott az agyáig teljesen megdermedt.-Most érted miért zavarlak össze...De még sem tudod megállítani!-gonosz vigyor terült szét arcomon.Közben meg is száradtam.-Most megyek!Otthon találkozunk!-ugrottam fel.A lányok már lehozták a ruhákat és én séta közben felöltöztem.A tervem,hogy összezavarjam Jacob-ot jól halad.Ezt a bosszú miatt csinálom hanem mert...azt akarom,hogy ő tegye meg az első lépést.Szerintem ez jogos.Besötétedett.Bementem a városba,hogy mulassak egy jót barátnőimmel de ők haza mentek.Így hát bojongtam egyedül.

Rideg északi szél fújt...Nem tudtam mit csináljak....Eredeti tervem az volt,hogy beülök egy bárba és jól berúgok.De ennek most mi értelme lenne?!Ahogy így gondolkoztam a hideg éjszakában,valamerről gyerek sírást hallottam.

-Nekem,nem kellesz!-ordított egy nő.A gyerek sírás egyre hangosabb lett mire én hülye követtem.Egy kuka felől jött hang.Leszedtem a kuka tetejét és egy kisgyereket pillantottam meg benne.Kivettem szegényt.Ruhája tiszta mocsok,arca piszkos de a szeme...az valami meseszép.Zöld szemei voltak.Haja barnás.De nem voltam benne biztos mert nem láttam jól a sötétben.Közben a nő már Hetethétországon túl volt.

-HÉJ!Itt hagyta a gyerekét!-kiáltottam utána.De nem felelt.Aztán eltűnt.A gyerek abba hagyta a sírást karjaimban.Magamhoz öleltem.-Nem foglak itt hagyni,drágám!-leheltem neki.-Kis Jacob!-nevettem.Mi Jacob?Ness!Hogy adhatsz neki ilyen nevet?-kérdezgettem magamtól.Az sem biztos,hogy Billy megengedi,hogy hazavigyem.De ő nem egy kutya vagy egy kiscica.Ez egy emberi lény.Csak nem bánja ha nem hagyom sorsára a kukában.Jackey-t beraktam a dzsekim belsejébe nehogy megfázzon.Összehúztam és nem is kellet fognom.Egy árva lélek sem volt az utcán...Nincs mitől félni.Azon kívül itt van velem Jackey.Megszaporáztam lépteimet,hogy gyorsabban otthon legyek.Valami elszaladt mögöttem.

-Ki az?-kérdezem a sötétséget.Valami elsuhant előttem de nem tudtam kivenni alakját annyira gyors volt.De aztán még is.Nem egy hanem két ember.Egy nő és egy férfi.Térdeim reszkettek a félelemtől."Babámat" magomhoz szorítottam.

-Na hát!Kinek nincs ma szerencsés napja?-nevetett a férfi.Hangja bársonyosan simogatta füleimet,arca mint egy angyalé,a nő is ugyanúgy nézett ki.Szemmel láthatóan ikrek voltak.Menekülő utat keresgéltem.Megpillantottam az erdőt.Nem valami szerencsés hely a menekülésre de jól tudok tájékozódni.A férfi észrevette,hogy az erdőt sasolom.A nő hirtelen ott termett előttem és összeszorította az arcomat.Megpróbáltam elrántani de olyan erősen fogta,meg sem rezzent.

-Engedj el!-üvöltöttem rá.Jackey elkezdett sírni.Idegesen kaptam babámhoz nehogy bántsák.

-Nini!Egy kisbaba!-röhögött a pasas.Elengedte a nő arcomat én meg futni kezdtem.Nézték ahogy futom és ügyesen meg is botlottam a lábamba de felálltam.Mielőtt bármit tehettek volna megragadtam egy fatörzsét és behúztam magam.Az erdőben sötétebb volt.Futottam valahova de ki tudja hova?Követtek.Minden egyes lépésüket hallottam mögöttem.A nő elém ugrott.Jackey-t kikaptam és leültettem gyorsan de óvatosan messze tőlünk.Megint előttem voltak.Kis Jacob elé álltam védelemként.Közelebb jöttek és én behúztam a gyengébbnek.Vagyis a csajnak.Még csak nem is figyelt rám.Az én kezem viszont nagyon fájt.Elkapta kezemet  és ujjaimat hátranyomta.Nem törtek ki csak nagyon fájtak..Térdre estem előttük.Egyre gyorsabban vettem a levegőt,sikítani képtelen voltam.De aztán még is.Amikor a pasi erősen magához rántott a nyakamnál fogva.Hangosan felüvöltöttem amikor körmei a vállamba mélyedtek.Valami történt amit nem láttam.Három farkas állt előttem,az egyik éppen a nőt harapdálta a másik a férfit.A harmadik meg.Megismertem.Jacob volt az.Fájdalmas arcomat láttam hatalmas fekete szemében amint a földön fekszem.Szeme ide-oda cikázott testem minden pontjára ránézve.Sérüléseket keresett.Talált is.Vérző vállamnál akadt meg a szeme és közelebb jött.Megnyugodottan fújta ki a levegőt.Vajon mire számíthatott?Közben széttépték őket a farkasok.Paul és Jared jött ki egy szál alsóban egy bokorból,öngyújtó a kezükben.rádobták őket egy halomra.Nem mertem ránézni mert sejtettem mi láthatok.Feltápászkodtam és felvettem a kis Jackey-t.Csak jobb kezemmel tudtam tartani mert a bal vérzett.A farkas eltűnt.Helyette Jacob lépett ki ő is alsóban.

-Renesmee!Mit kerestél te itt ilyenkor?-förmedt rám.

-Buliztam...-akartam mondani de nem fejezhettem be.Szeme dühben csillogott.

-Egy kisbabával?-dühétől hátra estem.Felsegített a földről de dühe nem csillapodott.

-Öm.Nem.Azután találtam egy szemetesben.-jelentettem ki.Jacob a kezemben már lassan elaludt.-Nem AKARTAM otthagyni!-nyomtam meg az akartam szót.Paul kicsit megrémült amikor ránézett Jake-re aki a dühtől szikrázott.

-És megvédtél egy ismeretlen gyereket.Nem törődve a saját életeddel!-kelt ki.Aggódott.Nagyon is aggódott.Miattam.

-Te mit tettél volna?Odadobod őket ezeknek a....-nem találtam szavakat.Azt akartam mondani,hogy sötét angyalok de akkor hülyének nézett volna.Ezen elgondolkodott.Leah (lány,aki farkas,Emily mesélt róla nekem) lépett ki a bokrok takarásából.

-Emily-t elütötte egy autó!-sikoltotta.-Gyertek!Sam már bent van a kórházban!-azzal eltűnt.Jacob-bal az előbbi vitánk most apróság tűnt.Megfagytunk egy pillanatra aztán mindenki akcióba lendült.Jake előttem változott át.Ahogy a többiek is.Intett,hogy üljek fel a hátára.Kéz nélkül nehezen ment.De aztán sikerült megtalálnom a két lapocka közti részt Jake hátán.Suhantunk.Hihetetlen gyorsasággal.Majdnem sírtam Emily miatt.Szegény vajon mit történhetett?Jake kis híján ledobott a hátáról amikor visszaváltozott.Felrángatott magára egy gatyát.Szorosan megragadta a bal kezemet.Hangosan felszisszentem.

-Bocsi!-azzal megragadta a derekamat és úgy húzott.A kórházban hipó szag volt.Mikor elértük Emily szobáját Sam ott zokogott az ágya mellett.Otthagytak az ajtóban.Mindenki Emily köré gyűlt és megérintették ahol csak tudták.Leah Sam-et vigasztalta.Pár óra elteltével kiürült a szoba.Csak én,Sam és természetesen Emily maradt ott.

-Mi történt?-kérdeztem Sam-et és odahúztam mellé egy széket.Eddig mintha észre sem vett volna,megijedt.

-Boltban volt...-kezdte.-Aztán átment a zebrán...és...-küzdött könnyeivel.-egy őrült elütötte.Szerencsére az orvosok azt mondják nem lett komolyabb baja!De van egy nagyon elszomorító...-kezdett megint sírni.-Nem lehet gyereke.Annyira sérült a méhe,vagyis elroncsolódott,hogy ki kellett venni.-aztán a vállamra tette a fejét úgy sírt.Én is könnyeimet törölgettem.Sam vállát átkaroltam és magamhoz öleltem.Aztán eszembe jutott valami.Jackey....

-Tudok talán segíteni...-kezdtem.Sam felemelte a fejét,reménysugár csillant meg kisírt szemeiben.

-Hogy?-kérdezte.Előhúztam Jacob-ot a kabátomból.Sam elkerekedett szemmel figyelte az alvó gyereket.-A tied?-kérdezte tőlem de szemét le nem vette Jacob-ról.

-Mondhatjuk így is.Találtam.Valaki a szemem láttára dobta el magától.Nem volt szívem ott hagyni.-magyaráztam.Ő csak tovább nézte az alvó gyereket a kezemben.

-És,hogy segíthetsz nekünk?-kérdezte ráncokba borult arccal.Átraktam az ő ölébe Jake-t és gépiesen megfogta.

-Így!Tudom nem farkas...De ennyit tehetek értetek.-mondtam.Sam elmosolyodott.

-Soha nem kaptam senkitől ilyen ajándékot.-suttogta.

-Én nem tarthatom meg....De nektek biztos,hogy kell!-vetettem oda.

-Ness!Nem tudom,hogy köszönjem meg!-kiabált.Leintettem,hogy maradjon csendben hagy aludjon Jake és Emily.

-Csak mond el a titkot!A vérfarkasokkal!Nekem nem kell több!-kértem suttogva.Egy szerkezet elkezdett hangosabban sikítani.Odanéztünk.Emily fent volt.Csak a kezében furcsa gombokat tartott.Bizonyára letépte magáról.

-Emily,drágám?Rakd azokat vissza!-mondta Sam és elkezdte keresgélni a nővér hívó gombot.

-Itt is vagyok!Mi a baj?-kérdezte a nővér.

-Levette magáról ezeket.-mutatott a földre logó gombokra.

-Oh!Már is visszatesszük!-aztán már a helyén is voltak azok a gombok.-Pihenjen aranyoskám!Csak akkor tud meggyógyulni!-mondta Emily-nek.-Milyen szép kisbaba!-nézett Jackey-re és megsimogatta az arcát,kiment.Emily lélegeztetőmaszkjából hallani lehetett milyen gyorsan veszi a levegőt.

-Emily,édesem!Nézz mit adott nekünk Renesmee!-mutatott Jacob-ra.elakadt a lélegzete.

-Tudja már?!-kérdeztem ledöbbenve.

-Igen.Ébren volt amikor azt beszélték,hogy csinálják a műtétet.-mondta nyersen Sam.Emily sírt.Nem szomorúan hanem boldogan.Megfogta Sam a kisbabát és közelebb tartotta hozzá,letörte könnyeit.-Ne sírj!-csitítgatta.Em nem úgy tűnt mintha foglalkoztatná honnan van a gyerek.-Elnevezted már valahogy?-kérdezte tőlem Sam.

-Ööö.Hát igen.-mondtam elpirulva.

-Szeretném ha az lenne amit te választottál neki!-suttogta még mindig Em-et nézve.

-Jacob....-hadartam gyorsan.

-Jacob?-kérdezte aztán felém fordult.

-Nyugodtan megváltoztathatod!Nem kell pont Jake-nek lennie...-mosolyogtam rá.

-Nem!Csak meglepődtem.-magyarázkodott.-Kicsi Jake!-simogatta meg fia arcát.Em mosolygott.-Köszönöm.Gyere elmondom a dolgokat...-intett az ajtó felé.Letette Jacob-ot Em mellé.

Miután mindent elmondott a vámpírokról és farkasokról a törzsi legendákat is,nagyot néztem.

-Köszönöm Sam.Okosabbá tettél.Most már mindent tudok Jake-ről és rólatok.Nem kell tévhitekben élnem.-mosolyogtam rá kellemesen.

-Ugyan...amit te nekünk adtál az semmi ehhez képest.-legyintett mosolyogva.A váróteremben Jacob-ot pillantottam meg amint egy műanyag széken ül.-Magatokra hagylak!-mondta és megsimogatta már bekötözött vállamat.Odasétáltam Jacob-hoz,leültem mellé.

-Tudom,hogy mit tettél.Szép dolog tőled.-mondta és maga elé meredt.-Ness!Akarok valamit mondani...-kezdte de nem hagytam szóhoz jutni.

-Most hagy én!-tettem ujjamat telt ajkaira.Mikor láttam,hogy teljesen elhallgatott elkezdtem mondani.-Szeretlek Jake!Nem tudom,hogyan!Amikor elsőnek megpillantottalak tudtam,hogy te leszel az igazi!Ez mi?Sam azt mondta van nálatok ez a bevésődés dolog...Na mindegy.Amikor folyton kerültél,minden este sírtam a  hiányod miatt.De ha te nem így érzel akkor jobb lesz ha tényleg kerüljük egymást és....-ujjait ő is a számra tette.

-Ness!Én bevésődtem beléd!-amikor kimondta elakadt a lélegzetem.

-Ho...ho...hogyan?-kérdeztem dadogva.

-Amikor megpillantottalak már farkasként a konyhában...Akkor történt.egyszer csak beléd szerettem,ki tudja hogyan?!De nagyon felhergeltél..és elveszítettem a fejem.-sajnálkozott.-Láttad Em arcát igaz?-bólintottam.-Azért van mert Sam megkarmolta.Nem tette volna önszántából,csak kijött belőle az állat!-erre is bólintottam.-Nem tudtam távol maradni tőled utána.Kivettelek a városba.Persze csak az erdőben.Legfőképp a szagodat éreztem.Aztán meghallottam,ahogy felsikítasz.Onnantól már tudod...-hallgatott el.Bevésődtem Jake-be?

-Akkor mi most úgymond....Feltétel nélkül szeretjük egymást?Sam azt mondta a bevésődés ezt jelenti.Meg a faj fenntartását...-motyogtam.

-Ha úgy nézzük mindkettő!De én imádlak!Nem tudom leírni szavakban amit érzek irántad.-magyarázott.Tudtam mit kell mondanom és cselekednem.

-Akkor ne tedd!Mutasd!-vágtam rá.Közelebb hajoltam tökéletes arcához és megcsókoltam.Ajka forrón csókolt vissza.Türelmetlen volt kivárni míg bemelegítem magam a csókhoz.Közelebb húzott a derekamnál fogva összeérintve testünket.Izzót köztünk a levegő nem tudtunk másra figyelni.Ajkaink vágyakozóan kényeztették egymást.Behunytam a szemem.Végtelennek tűnő percig csókoltam őt.aki most már csak az ENYÉM!Senki másé!

-Enyém vagy!Örökre!-suttogtam bele csókunkba.

-Te meg az enyém!-mondta ő is.

Jacob szemszög

Hihetetlen,hogy egy ilyen tökéletes ember csak az enyém.Testünk mintha örökre egybeforrt volna úgy öleltük egymást.Tökéletes volt addig amíg...

-Jake!-kiáltott Paul a fülembe.Renesmee abba hagyta a csókot és Paul-ra nézett.

-Mi van?-morogtam.

-Cullen-ék!visszajöttek!Nem lehetünk itt!El kell mennünk innen!-mondta idegesen Paul.Felforrt bennem a düh.Renesmee értelmetlenül nézett Paul-ra aztán rám.Nem tudta mi a helyzet.

-Azok a retkes rohadt,************** vámpírok!-szitkozódtam.

-Vámpírok?!-kérdezte ijedten szerelmem.-Miért kéne elmennünk....-aztán valami az eszébe jutott.-A szerződés...Sam mesélt róla.-magyarázta magának.Felálltam és megfogtam hideg kezét.

-Paul!Szólj Sam-nek.Fel kell hívnunk Dr.Cullen-t,hogy beszélhessünk.-mondtam hadarva.Paul már rohant is.

-Ha valami bajod esik...-mondta de én számmal elcsitítottam.

-Nem lesz baj.A Cullen család nem ártalmas!Csak meg kell beszélnünk velük a szerződés egyes pontjait.-nyugtatgattam.Szorosan megölelt.Egyenesen,minden érzelemmel és tűzzel megcsókoltam volna de ez egy kórház.

-Szeretlek!-mondta édesen.Felhorkantam.

-Tudom!-mosolyogtam rá.

-Elég ebből a nyálas dumából,Jake!-dühített Paul.

-Paul...Nessie-be vésődtem bele!Fogd be!-löktem kicsit hátrébb.Paul szemei dühösek voltak rám.Leküzdötte dühét és tovább mondta amit akart.

-Tíz perc múlva!Az északi határnál.Minden olyan quileute aki tud a vámpírok létezéséről.-hadarta.Nem akartam Nessie-t elvinni azokhoz a mocskokhoz.

-Akkor:Én,Sam,Te,Jared,Seth,Leah,Quil,Embry,Nessie-nyögtem el a mondatot.-Kim és Em nem jöhet!-soroltam a neveket akiknek kötelező ott lenniük.-A tanácsnak is ott kel lennie,Paul?-kérdeztem Paul-t aki Nessie-t fixírozta.

-Nem!Nekik nem!-vette le szemét a barátnőmről.Aztán ismerős léptek.Amit régen hallottam.

-Jacob!!!!Apa mondta,hogy itt vagy!-ölelt át Rachel(a nővérem,stréber).

-Rachel te meg mit keresel itt?-kérdeztem felháborodva.De nem engem nézett,hanem Paul-t.Hallottam ahogy Ding-dong,ding-dong ver a szívük.Mint amikor én találkoztam Renesmee-vel.

-Basszus,Paul!Miért az én nővérembe!Rachel....-de nem figyeltek rám.Rachel bevésődött Paul-ba a szemem láttára.Lepillantottam törpe kis Nessie-re akinek szeme csillogott a boldogságtól.-Paul!Koncentrálj!Mennünk kell!-suttogtam képébe.Azonnal rám nézett.-Rachel ez itt Paul az igaz szerelmed,Paul ez itt Rachel bevésődésed tárgya.Tovább léphetnénk.-aztán megjelent Sam.Helyre rakta a dolgokat és indultunk találkozni a Cullen családdal.Nessie végig a hátamon ült a határ felé,ahogy a többiek hátán bevésődésük tárgya.Cullen-ék voltak:civilizáltam felöltözve.Próbáltak embernek kinézni de az orrom nem csalt.Csak pár éve mentek el.Most miért jöttek vissza?

-Üdv!-szólt az idősebb Cullen.Sam és én emberalakban voltunk és vártunk.

-Üdv....-motyogtam szertartásosan.Nessie-t egy pillanatra sem engedtem el karom szorításából,pedig küzdött ellene.

-Jó sokan vagytok...És még több ember.Gondolom a bevésődés....-hadarta nyilvánvalóan Emmet.

-Jól gondolod....-vicsorogtam rá.

-Jake,nyugi!-simogatta meg az arcomat Ness.Elvesztettem a fejem majdnem.Miért kell ilyenkor hozzámérnie?Teljesen bezavarodok.Történt valami...A szél...Ness haja meglibbent Cullen-ék felé fújva illatát.Az összes vámpír támadó állásba lendült,kivéve Edward-ot aki önmagával küzdött oldalán Bellával.Hangosan felnyögtem amikor láttam,hogy az összes vámpír őrá mered.Az én aranyomra.Itt kifog törni a harc.Odébb löktem(óvatosan)Ness-t,hogy jobban tudjam védeni.A szőke Barbie felüvöltött nem fékezve magát.Majdnem rávetette magát Ness-re mire én átalakultam.Erős mancsommal a földhöz vágtam és ő próbálkozás nélkül ottmaradt.

-Jake!-sikoltott drágám amikor a Jasper nevezetű vámpír felém jött.A többiek-nek éppúgy meg volt a maga vámpírja mint nekem.Csak én kaptam a legszívósabbat.Nyakamat fogta,próbáltam küzdeni de ez az állat valami kurva erős.Aztán Rosalie felkelt a földről és segített Jasper-nek.A nyakamba akart harapni amikor az én drágám vérfagyasztó hangon felkiáltott.szemem sarkából láttam ahogy Jasper felé közelít.Nem.Nem nem.Ugattam de nem figyelt rám.Kikerült minket és odarohant Edward-hoz.Miért hozzá megy?

-Segíts már!-rángatta kőkezét.Úr Isten ez hozzá ért.Újból birkóztam Jasperrel de ezúttal Rose valaki máshoz került.Csak Ness-t figyeltem miközben próbáltam életben tartani magam.Bellához fordult mert Edward nem reagált.-Segíts!-könyörgött.Nem hagyhatom,hogy pont Ő könyörögjön egy piócának.

-Nem tudok...-rázta fejét Bella.

-Kérlek!Megfogják ölni egymást!-visította Ness.Olyan rossz volt látni szenvedni.És mindenért magát hibáztatta.Ez volt a legszörnyűbb.Aztán minden elsötétült mert valaki jól fejbe kólintott.

Remélem tetszett!Ha igen írj komit!Köszi....

Láw.Maysi

3.fejezet ELŐZETES

Na sziasztok!Itt van egy kis előzetes,hogy ne tudjatok aludni...."gonosz nevetés"wáháháhá

"Rideg északi szél fújt...Nem tudtam mit csináljak....Eredeti tervem az volt,hogy beülök egy bárba és jól berúgok.De ennek most mi értelme lenne?!Ahogy így gondolkoztam a hideg éjszakában,valamerről gyerek sírást hallottam.

-Nekem,nem kellesz!-ordított egy nő.A gyerek sírás egyre hangosabb lett mire én hülye követtem.Egy kuka felől jött hang.Leszedtem a kuka tetejét és egy kisgyereket pillantottam meg benne..."

2.fejezet

Na hello!Meghoztam a második fejit!Remélem tetszeni fog!Jó hosszú lett!







                                                                Találkozás    

Nessie szemszög

Már két hónapja nem láttam Jake-et.Akkor láttam útóljára amikor kirohant mint egy őrült.Azóta nem....
-Miss Black!Figyel maga az órámon?-kérdezte Mr.Addison(hülye köcsög) az irodalom tanár.
-Jah....-motyogtam elhaló hangon.Még ennek is engem kell basztatnia.
-Ajánlom...-figyelmeztetett.Dühösen néztem rá miközben valami Rómeó és Júlia idézetet olvasott fel az osztálynak.Firkálni kezdtem a füzetemben,legtöbbször Jacob nevét írtam le....Olyan kíváncsi vagyok,hogy mi van vele.(?)Egyszer láttam de akkor is csak a feje búbját ahogy rohant le a lépcsőn.Vajon miért kerül?-kérdezgettem magamtól.Pedig az első találkozáskor kedves volt.....
-Miss Black!Ez volt az utolsó figyelmeztetés!Ha nem hajlandó figyelni az órámon akkor irány az igazgatói iroda!-szólt rám Mr.Addison.Felálltam a helyemről,összepakoltam a cuccaimat és kimentem a teremből.
Eszem ágában sem volt bemenni a dirihez.Inkább haza megyek és ellógom az egész napot!Hosszú sétálva az út....Általában busszal járok de most nem fogok vár egy órát.
Odaértem a kis piros,összetákolt házunkhoz és bementem.Billy a éppen a híradót nézte mikor észrevett.
-Nessie?Te mit keresel itt?Kilenc óra van!-mutatott az órára.
-Haza küldtek...-motyogtam és leültem a kanapéra.Táskámat odadobtam a lépcsőre.-Jacob?!-kérdeztem.Billy elgondolkozott,hogy elmondjon e valamit.
-Nincs itthon....-motyogta ő is.Húú...totál dühös lettem.Lemertem volna fogadni,hogy fent alszik a szobájában csak Billy nem mondja el.-Miért is küldtek el?-terelte a témát.Most aztán tényleg elég.
-Megyek kajálni....-otthagytam a tv-nél.A konyhánk pici volt de kb. minden elfért benne.
-Nem jó ötlet!!-szólt utánam Billy.Nem értettem mire érti ezért csak kinyitottam a hűtőt.Kivettem egy három emeletes szendvicset.Becsuktam és megláttam...Jake feje és  az ebédlőasztalon  miközben horkolt.El sem hiszem...Lóg a suliból és még alszik is!Billy be akart jönni a konyhába de én bevágtam előtte az ajtót.
-Nessie engedj be!-kiabált be Billy.Nem törődtem vele csak odaültem Jake elé.Éppen kajálhatott mert a fél keze belelógott egy müzlis tálba.Elkezdtem enni a szendvicsemet.
-Jake!-löktem meg.Annyira aludt,hogy ledőlt az asztalról,és tovább aludt.-JaaaKeee!-kiabáltam bele a fülébe.Megijedt és felpattant két lábra.Úr Isten milyen magas!Útóljára csak pár centivel volt magasabb mint én!Most meg vagy két fejjel.
-Nessie!-döbbent meg.Még sohasem szólított a becenevemen.
-Jake.-szólítottam vissza.
-Te mit keresel itt?!-kérdezte mérgesen.
-Eljöttem a suliból!Már azt sem szabad!?-kérdeztem én is mérgesen.Igaz 165 centi voltam de mintha most a dühöm pótolta volna a magasságot.
-Nem.Nem szabadna!Ez lógás!-oktatott.Mérgesen leültem a székre,hogy megnyugtassam magam.
-És te mit csinálsz?!Szerintem te is lógsz...Különben is.Ez volt az utolsó nap.Nyári szünet van Jake!-mondtam normális hangon.Meglepetten pislogott,csak nem szemüveg kell neki?-Most mi van?-kérdeztem újra dühösen.
-Nem csak....már is?-kérdezte.Felálltam is kimentem.Nem hallgatom tovább ezt a hülyeséget.-Nessie várj!-kiabált utánam.
-Jacob Black!-fordultam vissza.-Ha nem tudsz normálisan kommunikálni,akkor én vagyok hajlandó beszélgetni veled.-jelentettem ki.De úgy nézett rám....kiskutya szemekkel.Majd nem vissza mentem hozzá annyira megsajnáltam.
-Bocsi!-nem is bocsánatot kért hanem könyörgött.
-Rendben.Elmondod,hogy miért kerülsz?-szögeztem neki a kérdést.Leült a konyhapultra és gondolkozott.
-Nem.-válaszolt.-Más kérdés?-kérdezett.Majd kiesett a szemem.Mit mondott?????Nem????
-Miért nem mondod el?-kérdeztem idegesen.Újból elgondolkozott.Most vettem észre,hogy levágatta a haját és.....Mi az a vállán?Tatto?
-Titok.-válaszolt megint.-Más kérdés?-kérdezett újra.
-Nincsen....Hacsak nem mondod el!-dobbantottam dühösen.Billy csak nézte fiát miközben újra gondolkozott.-Jake!Mit kell ezen gondolkozni?-kérdeztem majd félre toltam az útból Billy-t.Újból a konyhában voltam vele szemben.
-Nem tudom....-mondta volna de félbeszakítottam.
-Azt hiszem....Együtt lakunk.Jóformán tesók vagyunk és....Te nem mondod el,hogy miért láttalak két hónapja?!-döbbentem le.Dühös lett...Az egész feje elvörösödött,keze remegett.Egy lépést hátráltam de nem féltem.
-Azt sem tudod miket beszélsz!-kiabált rám.Billy begurult és Jacob elé ment.
-Jake,nyugi!-mondta lágy hangon.Nem értettem mi van.(?)Odaléptem hozzá és megfogtam remegő kezét...
-Jakeee...-szisszentem fel.-Te tűz forró vagy!-rántottam el kezemet de nem engedett el.-Jake eressz!-kiabáltam rá.
-Jacob!Menj el!-mondta Billy.Egyre erősebben fogta a kezemet,azt hiszem elfogja törni a csontjaimat.-Hagyd békén Renesmee-t.-pirított rá.Én csak tovább ráncigáltam Jake kezét de még mindig nem eresztett.
-Engedj el!-karmoltam a vállába bal kezemmel.Meg sem rezzent pedig ott maradt körmeim nyoma.Aztán elkapta a bal kezemet is.-Na jó Jacob!Most állj le!Nem is ismersz!-ordítottam a fájdalomtól.Még erősebb fogta meg a kezemet.
-Te sem engem!-fenyegetett.
-Ha elmered törni a kezét,Jacob!Nagyon nagyot csalódtam benned.-mondta Billy.Jake eleresztett.Kezembe újra visszatért a vér.Olyan hirtelen engedett el,hogy hátra estem.Kis híján bevertem a fejem.Még mindig vörös volt a feje,kezei most jobban remegtek.Nem mertem felkelni,nehogy megint elkapjon.
-Barom!-ennél a kijelentésemnél elpattant az utolsó szál.Jacob felüvöltött és nem is tudom...kezdett átalakulni valamivé.
-Fuss!-szólt rám Billy.Erőt próbáltam tuszkolni lábaimban,de nem nagy sikerrel.Végül felálltam.Jake helyében egy hatalmas rozsdabarna farkas állt aminek lába kinyomta a bal oldalsó falat.Ahol kiütötte lába falat,kifutottam.Mivel elég béna vagyok egyből megbotlottam egy deszkában.A farkas utánam futott,eszeveszetten.Feltápászkodtam a földről és elkezdtem futni az erdő felé.Megjelent az erdőből három félmeztelen férfi.
-Nessie!-kapott el az egyik.
-Eressz!-ütöttem mellkasát.
-Jake!Nyugodj meg!-szólt az a pasi aki elkapott.
-Sam...idegesnek tűnik!-szólt egy másik.Sam keze olyan erősen fogta az enyémet mint Jacob.A Jake-nek nevezett farkas megadva ült le Sam előtt.Csak bámultam.Jake farkas....Sam-re hallgat,Billy-re nem.Idegese lett kiütötte a ház oldalát.Mi ez az egész?!Ráncigálni kezdtem Sam kezét de rám se figyelt.
-Eressz már el!Ez fáj!-üvöltöttem rá majd,hogy nem sírva.Jacob(farkas)felhorkant,nyilvánvalóan Sam-re.Sam engedett szorításából mire újból fehér lett a kezem.Odalökött egy másik srácnak.Futni akartam de az is elkapott.-Mi a fene?!Kik vagytok,ti nagyra nőtt izomagyúak!?-kérdeztem.A srác aki elkapott felnevetett.Megrúgtam a vádliját de meg sem remegett.
-Jacob...Aú!A tesód egy kis vadóc!-kiabált a srác.Dühösen rúgtam a hasába de ettől sem lett semmi baja.
-Paul,hagyd Jake-et lenyugodni!Vidd Nessie-t el!Emily-hez.-szólt Paul-ra Sam.Paul erősebben szorította meg a kezemet és berántott az erdőbe.A többiek is utánunk jöttek kivéve Sam-et.
-Most eressz el!Paul!Tudod,hogy ez mennyire fáj?-kérdeztem idegesen.Elengedett és megragadta a vállamat.
-Rendben!De árulj el valamit!-fogta meg államat.-Hogy akasztottad ki Jake-et?-nevetett.A többi pasi is vele nevetett mintha ez hétköznapi dolog lenne.
-Megmondtam neki amit már két hónapja magamban tartogattam.-rántottam el a fejemet.
-Ühöm....-mondta Paul.Elindultam utánuk a saját lábamon.-Nem is kérdezed meg,hogy mi volt ez?-kérdezte.Lehajtottam a fejem.
-Nem.-válaszoltam.-Úgy is tudom mit mondanátok...-hadartam egy szuszra.Paul megfordult és megfogta a karomat.Az ő keze is olyan forró volt mint Jacob-é.Sokáig sétáltunk így négyen mire elértünk egy pici emeletes házat.
-Ez itt Sam és Emily háza....-mondta Paul és elengedett.Eszemben sem volt bemenni ezért visszafordultam.
-Héj!hová mész?-kérdezte egy sokkal alacsonyabb srác.
-Haza,Billy-hez.-jelentettem ki.
-Ácsi!Nem mehetsz!-szólt egy másik.
-Még is miért nem?Ki vagy te az apám?-kérdeztem és felvontam jobb szemöldököm.
-Mert Sam és Jacob még ott vannak.-mondta és bement.Besétáltam utánuk.


Jacob szemszög

Sam nem tudom mi van velem.-mondtam Sam-nek bűnbánóan.-Felfedtem magunkat!-horkantottam.Sam-mel könnyű volt beszélni gondolatban mert így tudtam mi a véleménye.
Jacob,nem tehetsz róla.Egyikünk sem tudta volna visszafogni magát!Emiatt ne emészd magad!-vigasztalt.Nessie...Bárcsak elmondhattam volna neki.Akkor most nem lenne rám ilyen mérges.
Ugyan Jake,dehogy mérges!Sőt ott nevetgél Emily-vel.-nyugtatott Paul.Király!Ha Paul itt van nem tudom Sam-nek elmondani rendesen....-Tök dögös csaj!Ahogy láttam a gondolataidban...Húú.Az semmi ehhez képest!-ujjongott félbe szakítva a gondolataimat.
Elég Paul!Nem érdekel!Szerezz magadnak csajt!Miért kell az én tesómat zaklatni?-ordítottam rá dühösen.
Tudjuk,hogy szerelmes vagy belé Jake!Farkas telepátia!Nem rejthetsz el semmit előlünk!-röhögött.
Jól van...na és?Nem mindegy?Úgy sem járna velem!Egy farkassal.Na és mit szólna Billy?-gondoltam.-Azon kívül most is kerülni fogom.akár tudja akár nem.Nem akarok kísértésbe esni vele kapcsolatban.Olyan cuki amikor mérges....-upsz!Ezt hangosan kimondtam.
Félsz,hogy véletlenül lesmárolod?!-röhögött Paul.-Ez tiszta ciki....Meg,hogy mérges az olyan cuki..Jake semmi baj!Férfiből vagy!-magyarázott.Bármennyire is haragudtam Paul-ra,igaza volt.-Végre haver!Rájöttél!Nekem mindig igazam van!-nevetett gúnyosan.
Azért ne szállj el magadtól!-szóltam lágyan.Odaértünk Emily házához.Még az erdőben álltam de hallottam csilingelő nevetését a nappaliból.
-Emily olyan szép ez a gyűrű!-bókolt Emily-nek.Biztos arról a gyűrűről beszéltek amit Emily Sam-től kapott jegygyűrűként.
-Köszönöm,Nessie!-hallottam ahogy bőrük találkoznak.Biztos megsimogatta vagy valami.
Visszaváltoztam.Jared jött ki a dobott felém egy farmert.Felvettem és elindult Sam-mel és Paul-lal az oldalamon.Beértünk a nappaliba és megfagyott a levegő.Nessie,meglepetésemre aggódva pislogott rám.A srácok hagyták hagy én mondjak valamit de Sam kimentett.
-Nessie!Jake beszélni akar veled!-mutatott felém.Basszus!Sam!Ez nem kimentés hanem vízbe fojtás!
-Igen?-kérdezte aranyos kis hangján.Úgy megöleltem volna!Rám vártak és én csak bólintottam.Felpattantam amitől felkavarta a levegőt felém fújva,édes illatát.Kilebbentem vele az oldalamon.

Elértük a First Beach-et (a La Push partját) ekkor megszólalt.
-Szóval...akarsz beszélni velem?Vagy megint majdnem megölsz?-kérdezte kicsit dühösen.De láttam szája jobb sarkában a mosolyt.
-Az utóbbit kihagynám....De igen beszélni szeretnék veled.-jelentettem ki határozottan.
-Jacob....Nem is ismerlek.De valamiért kötődöm hozzád.-ezen a kijelentésen meglepődtem.Érdekes...vajon hová akar kilyukadni?-Amikor érzem,hogy távol akarsz lenni tőlem...-csuklott el a hangja a sírástól.-belesajdul a szívem.De nem értem miért?-magyarázta kis monológját.
-Ez mind a te érdekedben történik...Hidd el nekem is rossz...-próbáltam elmondani de dühösen félbeszakított.
-Neked is rossz?Akkor miért kell ezt csinálni velem és magaddal?Szeretnék ismerkedni de te lehetőséget sem adsz rá.-üvöltött bele a képemben.Azt hittem befog húzni mert a keze remegett,de leküzdötte.Megfogtam a kezét és úgy próbáltam lenyugtatni.
-Majd ha készen leszek rá...-csuklott el a hangom.-Akkor...-megint.Bazzeg!-Ismerkedhetünk.-próbáltam megértő pillantást felé küldeni.Teljesen elvörösödött.Ideje szépen hátrálni...Nem jó ha egy nő dühös!Feje visszanyerte eredeti színét úgy beszélt tovább.
-Ha majd készen leszel rá....-mondta,kikapta kezét az enyémből és elment.Utána mentem volna de az nem változtatott volna semmin.Miután tíz lépésnyi távolságba került elkezdett futni....








                                        

1.fejezet:

                                                            Új család,otthon

Nessie szemszög

Renesmee Carlie Cullen vagyok...16 éves,árva.165 cm,kékeszöld szemek,bronzvörös haj,fehér bőr.Ezek jellemeznek.Egy gyermekotthonban élek Washington államban.A szüleim öt éves koromban meghaltak,azóta élek itt.Viccesen fogom fel a dolgokat ezért sosem volt gondom az élettel.De az élet szar!Ennyi!
Két hete meglátogatott egy bizonyos Black család,akik segíteni szeretnének egy árván.Azt hittem eldobom az agyamat!Végre valaki érdeklődik felőlem!Elég szimpinek tűntek az első találkozáskor,ezért beleegyeztem,hogy szívesen laknék náluk.A leendő "apám",Billy,tolószékes de nem zavart."Testvéreim" közül még egyikkel sem találkoztam de azt mondta kedvelni fognak.
Már összepakoltam a tatyómba és azt várom mikor hallom azt,hogy a nevelő nőnk Miss Johnson szóljon,hogy értem jöttek.
-Nessie Cullen!Megjött az új családot!-üvöltött be szobámba Miss Johnson.Mély lélegzetet vettem és visszakiabáltam.
-1 perc és megyek!-üvöltött a földszintre.Barátnőim most is itt ülnek körülöttem és ölelgetnek.-Úgy fogtok hiányozni csajok!Majd küldjetek e-mailt!-javasoltam.-Hosszú lesz a repülő út ezért nem tudok egyből visszaírni!-mondtam nekik lágyan.Jason aki szerelmes belém ott állt az ajtóban és integetett.Meg kell hagyni jóképű de nem az esetem.
-Renesmee!Sok szerencsét La Push-ban!-kiabált élénken.Kínos lett volna nem visszaszólni ezért csak bólogattam.
Felkaptam súlyos táskámat és rohantam le a lépcsőn.Tegnap volt a búcsúztatóm ezért a takarító nő a földre hullót szerpentineket takarítja.Még egy utolsó pillantás...Hátra néztem régi otthonomra.




Jacob szemszög

Már majdnem húsz perce várakozunk....
-Istenem,apa!Mikor jön már?-kiabáltam apám képébe.Nem akartam még egy lányt a családba,de apa azt mondta jótékonykodjunk,vidítsuk fel valakinek az életét.Már így van két nővérem,nem kell még egy lány!
-Nézd ott jön!-mutatott apám a bejárati ajtóra.Dühösen fújtam ki a levegőt aztán ránéztem.
Leesett az állam.Egy ilyen dögös csajt árva?!Te szent ég!Olyan kecsesen libbent ki,hogy azt hittem odamegyek és a kezemben fogom beültetni a kocsiba.Volt valami a járásába ami zavart.Odafigyelés.Ügyelt minden egyes léptére nehogy elessen.Pedig mintha modell lett volna.Gyönyörű volt,egészen csodálatos.Egy disney rajzfilm királynője.Bronzvörös haját kékeszöld szemébe fújta a szél,mire ő arra kezdett figyelni.Aztán megbotlott...Kicsit sután de újra visszatért önuralma a lába felett.
-Gyere!Üdvözöljük!-erősködött apu.Gyorsan elrendeztem arcvonásaimat és visszatettem államat a helyére.Tutira mindent visszaszívok amit eddig mondtam rá.Héj!Jake,te barom!Mi van ha egy kis nyafka?-gondoltam magamban.Kipattantam a kocsiból amikor kiért a kapun.Apa nem tudott kiszállni ezért csak lehúzta az ablakot.A lány kiért és becsukta maga mögött a kovácsoltvas kaput.
-Hello...-köszönt félénken.Elővettem erős férfi arcomat és visszaköszöntem.
-Szia,Jake vagyok!-nyújtottam kezet.Megijedt tőlem de azért erősen megszorította.
-Renesmee....-motyogta nagyon halkan.-Ah,Billy!-intett a kocsiban ülő apámnak.
-Hozom a táskád!-ajánlottam fel izmaim segítségét.Bátran nyújtotta oda táskáját ami meg kell hagyni nagyon nehéz volt.
-Köszi...-hadarta.Bedobta hátra és elhelyezkedtem a vezető ülésen.



Nessie szemszög


Óvatosan beültem a rézbőrű pasik kocsijába.Teakfa és rozmaring illatot árasztott a kopott bőrülés de meglehet szokni.Jacob vezetett,a visszapillantó tükörből magamon éreztem pillantását.Elpirultam.Miért bámul ez engem?-kérdezgettem magamtól.Billy csak bátorítóan mosolygott.Kezdett kínossá válni a csönd,ezér úgy gondoltam elkezdek kérdezgetni.
-A quileute-toknál szokás a hosszú haj?-kérdezte de tök hülyén eresztem magam.Jacob nevetett kérdésemen pedig neki is hosszú haja volt.
-Általában....-jegyezte meg.
-Hogy,hogy általában?-kérdeztem kíváncsian.Jacob megint rám nézett és látta megcsillanni szememben az érdeklődést.Megint elpirultam mire ő is.
-Ez hosszú....-magyarázta.Nem tetszett,hogy már az elején titkolóznak.Szeretnék mindent tudni.-Inkább mesélj.....mit a terved mára?!-kérdezte terelve a témát.Csodás!Most már terelget is.
-Semmit...-feleltem elhaló hangon.Jacob jóképű volt de a haja....most megfognám és elkezdeném vágni ollóval,sőt kitépném.Kicsit magára vette kijelentésemet.Odahúzódtam az ablakhoz,hogy többet ne tudjon rám nézni.Elővettem mp4-lejátszómat és zenét hallgattam.Most már nem éreztem kínosnak a csöndet.Billy és Jacob még beszélt valamit de azt nem hallottam.

Miután leszállunk a repülőről és elindultunk az országúton,senki sem szólt egy szót sem.Odaértünk egy pirosra festett faházba(ha ezt lehet háznak nevezni)és kiszálltunk.Ijedten pislogtam amikor beléptünk az aprócska nappaliba.Körbenéztem,szagláztam aztán Jacob a vállamra tette a kezét.
-Megmutatom a szobádat...-hadarta nyersen de izgatottan.Billy szék nyikorogva követett minket.Jake-nek nagyon meleg keze volt,mit a fog kezében mini kályhát?Miután leszedtem kezét a vállamról megnéztem az érintett pontot:piros volt,ujjai helyén.Ő is megvizsgálta és lesütött szemmel bocsánatot kért.
-Bocsi!Nem tudom mi van velem...-suttogott.Bólintottam és utána iramodtam.Egy fekete kopott ajtó előtt álltunk meg és kinyitotta.Egy tenyérnyi szoba pici kétszemélyes ággyal.Aprócska íróasztal baloldalon,ruhásszekrény mellette,egy kisebb szekrényen tv.Minden meg volt ami kellett csak hát írtó picike volt.
-Tudom,hogy kicsi...-suttogott újra.-Vettünk neked...öm...új takarókat és párnát!-mutatott egy kék színű bundás takaróra és egy kicsi és egy nagy fehér párnára.Kedvesen biccentettem mire elment.Leültem az ágyra és újból körbenéztem.
-Remélem tetszik!-szakította félbe Billy gondolkodásomat.
-Persze....Csak a falak olyan hidegek....-tértem nyugtalanságom okára.Az árvaházban narancssárga falak voltak,itt meg fehérek.
-Sajnálom....-aztán elhúzott.Jobb mint a semmi!Kipakoltam,átöltöztem aztán kimentem a nappaliba.Billy és Jacob ott ültek a kanapén.Jake keze remegett és vörös volt az egész feje.
-Héj!Jacob jól vagy?-kérdeztem.Hideg kezemet hozzáérintettem homlokához ami volt vagy negyven fokos.-Úr Isten!Tűz forró vagy!-rántottam el ujjaimat.Ő csak tovább remegett aztán kiszáguldott az ajtón.Billy tudhatta mi történik mert nem nézett fia után.Utána szaladtam aggódva de már nem láttam sehol.
-Billy!Mi van vele?-kérdeztem kicsit szemrehányóan amiért eddig nem mondott semmit.Ő csak úgy tett mintha valami hétköznapi dolog lenne és tovább nézte a tv-ét.
-Semmi különös....csak rosszul van.-magyarázta,tovább nézte a baseball meccset.Dühösen mentem ki a konyhába valami ehetőért.Leültem kajálni egy szendvicset mire farkasüvöltést hallottam.


Jacob

Mi történik velem?-kérdeztem a fejemben lévő hangoktól.Az előbb farkassá változtam..persze számítottam rá de akkor is!Szörnyű volt!Most meg ezer hangot hallok egyszerre.
Nyugi Jake!Nincs semmi baj!Csak hallod a gondolatainkat.Nem kell megijedni!-röhögött Paul a fejemben.
Hú!Végre Jackey is közénk tartozik!-kiabált Leah.Morogtam.Nem akarok ez lenni.
Fogadd el Jacob!A géneidben hordoztad!Nincs mit tenni ellene.-magyarázta Sam.Futottam nagy semibe hátha visszatudok változni.Aztán eszembe jutott Renesmee...Ő olyan szép!
Húú!Haver,dögös az új tesód!Nem gond ha rászállok?Ügye,Jackey?-Hegelt Paul.Őt soha sem szerettem és most sem fogom.
Nem!Soha!Szállj le róla!-üvöltöttem.Mancsaimat nézve elég ijesztő vagyok de hát nincs mit tenni.
Hű!Jake szerelmes!-mondta kedvesen Embry.Ő a barátom volt de most...letéptem volna a fejét.Paul gondolatai rohamoztak el:szex jelenet.Ő és Renesmee.Mindenki egyszerre horkant fel.
Paul te mocsok!-kiabált Leah.
Fúj,haver!Ezt ne most!Amikor mindenki látja!-méltatlankodott Jared.Sam csak jót nevetett ezen.Paul tovább küldte egyenesen nekem címzett perverz gondolait.
Paul!Bazd meg!Most hagyd abba!-utasítottam dühösen.

Aztán el telt több hónap....




Na hát ez lett volna az első feji!Remélem tetszett!Hamarosan jön a második!Sokkal több titokkal és izgalommal....Vajon Nessie is így érez Jacob iránt?Majd a kövi részben kiderül.Sok komit kérek szépen!
Láw Maysi