Ahogy odasétált az asztalhoz,én csak néztem.Minden mozdulata Jacob-os volt.Többször rám nézett,gondolataiban szépnek és kíváncsinak látszottam.Közben Rita rólam kezdett csacsogni,meg a családomról.
-Ők elég maguknak valók.Csodálom,hogy egyáltalán észrevettek...Na és az a Renesmee-bökött felém.-Valami iszonyat!Nem beszél senkivel.Még ha muszáj akkor sem.A tanároknak is csak igen vagy nem válaszokat ad.Teljesen magába forduló kis csaj.Nem érdemes még ránézni se.-rágcsálta azt a kiba**ott rágógumiját.Hogy képes ilyen könnyen pletykálni rólunk.Majd én...Akartam felállni de Emmet elkapta a kezem
-Ness,nyugi!Tudod milyenek az emberek.-nyugtatott.Engedtem izmaim feszüléséből,mire Emmet elengedett.Rita gondolatai Riley körül forogtak,azt várta mikor hívja el randizni.Fejemben nem állt össze a kép.Riley belém szeret.Már az eleje nem jó.Egész reggeliző szünetben engem bámult.Én meg persze őt.Szívem majd kifacsarodott amikor arra gondoltam mi lesz ezután.Rendezetlen fekete haja már majdnem a szemébe lógott,ízléses ruhákat viselt,telt ajkai engem kívántak.Ahogy hallgattam amint mindegy egyes porcikámat átnézni...Az valami mesés volt,de maga a pokol is.Nem gondolt rám szexuálisan csak olyan szeretetteljesen.Végigmérte a bőrömet,a számat,a szememet,az ujjaimat,az orromat,a ruháimat és még minden más egyebet.Ha tudtam volna sírni akkor sírok.Rádöntöttem fejemet az asztallapra,arcomat a könyökömbe temettem.Már alig vártam,hogy becsöngessenek és mehessek az órámra.Alice vidám gondolataira próbáltam koncentrálni.Aztán egy látomás.Alice,Edward és én egyből megdermedtünk.Jasper átölelte Alice vállát.
-Mit láttál Alice?-kérdezte Bella.alice akkor visszagondolt arra a látomásra.
-Vámpírok...-lehelte,úgy,hogy az emberek még fél méterről sem hallották volna meg.-A La Push-nál.Négyet láttam azt hiszem.Saját területet szeretnének.Egy klán.Nem vegetáriánus,két nő két férfi.-ahogy Alice kis mondókáját hallgattam,amit kívülről tudtam,becsöngettek.Sietve álltam fel és mentem a földrajz terem felé.Edwardék ottmaradtak,tátott szájjal bámulták ahogy lelépek.Mikor beértem a terembe már mindenki ott volt.Balszerencsémre Riley is.Az én helyemen ült.Mindig egyedül ülök,mert senki nem jön oda hozzám,de így most már nem tudok egyedül lenni.A tanár gondolatait már a folyosóról hallottam ezért odasiettem az utolsó helyre.Könyveim,amik a kezembe voltak,ledobtam az asztalra és leültem.Fejemet elfordítottam Riley elől.Ekkor Mr.Saurlook belépett a terembe.Elkezdett magyarázni Afrikáról aztán csináltam azt amit mondott.Mikor a füzetembe jegyzeteltem Riley halkan pisszegett nekem.
-Héj!-odafordítottam a fejem.-Szia!A nevem Riley Evens.-nyújtott kezet.Addig néztem a kezét amíg leengedte.-Hogy hívnak?-kérdezte kevés kíváncsisággal.Persze tudta...
-Renesmee.Renesmee Carlie Cullen.-feleltem suttogva.Riley erre csak bólintott.Olyan rossz volt nem többet hozzászólni,már a fájdalom sikolyánál jártam amikor odanyújtott egy papírfecnit.
Levelezünk?-írta.Egy pillanatig elgondolkoztam.Aztán a papírra firkantottam gyorsan.
Nem is tudom...Nem valami jó ötlet nekünk barátkozni!-írtam és odatoltam elé a papírt.Gondolatai csalódottak voltak.Akaratlanul is vigasztalni akartam azokat a kiskutya szemeket.Megérintettem kezemmel a kezét.Természetesen az ővé meleg volt.Ijedten rántotta el a kezét.Rémült szemekkel nézett az asztalon fekvő kezemre,körmöm színét elemezte ami piros volt.Próbálta megemészteni hideg kezemet.
-Jéghideg a kezed...-suttogta.Elhúztam az asztalról a kezem.Lesütött szemmel rajzolgattam a földrajz füzetembe.Látszólag megijedt tőlem.Nem is baj!Így mindkettőnknek sokkal jobb.Á!Nem,csak neki!
-Bocsánat.-mondtam.A tanár mint egy diktátor úgy diktálta le a következőre órára megtanulandót.Persze nem írtam le semmit mert megjegyzem.Riley viszont annál inkább írta a görcsösen az ideges betűket.És megéreztem.Riley-nak édes illata belengte a köztünk lévő teret.Fulladozva kaptam a torkomhoz.Kibírod...kibírod.-mondogattam magamnak.-80 éve nem öltél meg egy embert sem!Most sem fogsz....-nyugtattam magam evvel a szép teljesítménnyel.Tuti,hogy meglátta a szemem.Görcsösen próbáltam visszaszerezni íriszem eredeti színét.Belenéztem az ablaktükrébe,hál' isten a szemem normális volt.
-Minden oké?-simogatta meg a kemény hátamat.Érintésétől testem bizseregni kezdett,szívem bár nem tudod dobogni mégis,mintha zakatolt volna.
-Kérlek...ne csináld ezt!-könyörögtem neki,közben lehúztam kezét a hátamról.Kezünk mikor találkozott most már nem lepődött meg,csak kirázta a hideg.
-Mégis mit ne csináljak?-kérdezte értetlen szemekkel.Mellkasomból sírás kívánkozott ki.Gondolait nem tudtam megkülönböztetni a többitől.Mélybarna szemében teljesen elvesztem,bőre illatától szorongtam,keze érintésétől -mert még mindig nem engedte el- majdnem megöltem.Válaszomra várt de a gombóctól ami a torkomat dugította el,nem tudtam felelni.
-Ne nézz így rám,ne érj hozzám,ne beszélj!Ha jót akarsz magadnak,elkerülsz!-sziszegtem a képébe.Kezemet kikaptam,bár nem szerettem volna,az ővéből.Pimaszul kapott a hajamba.Ránéztem és ő elmosolyodott.-M-m-mi-mit csinálsz?-kérdeztem amikor már kicsöngettek és mindenki kiment.Egy pillanat végezhetnék vele.De miért rontanám el azt életet amit most ő kapott.Ez az ő megváltása,egy lehetőség.
-Flörtölök veled,mi mást?-mosolygott kajánul.Egy pillanatra elkapott a hév és megérintettem az arcát.Morogva szaladtam ki a teremből.Gondolataiban csalódást éreztem és kihívást.
-Ness,minden oké?-kérdezte Jasper amikor nekimentem.
-Jazz,én haza megyek!-mondtam és a parkoló felé indultam.Beszálltam szürke Lexus LF-A-ámba.Riley finom illatát nem tudtam kiűzni torkom fogásából,ezért hazafelé állatként vezettem.Carlisle már kint várt a verandán.
-Ness,ma nem 8 órád volt?-kérdezte kicsit idegesen.
-De csak...akadt egy kis probléma!-hadartam és felmentem a szobámba.Szobám falán ezernyi rajz Jacob-ról amiket saját kezűleg készítettem.Dühösen vágtam be az összeset egy mappába.Szörnyű volt elrejteni őket egy fekete mappába amit az ágy alá hajítottam.Lefeküdtem a földre és sírtam.Már ha egy vámpírnak lehet könnye,csak a szemem csillogott és síró hangokat hallattam.Esme kopogott be az ajtómon.
-Elárulod,hogy mi történt?-kérdezte anyás hangon.Csak bólintottam és tovább feküdtem a földön.-Mi történt?-jött oda hozzám.Nem akartam sokat mondani ezért csak elmondtam neki,hogy jött egy pont ugyanolyan ember mint Jake.-Jaj,drágám!Semmi baj!-mondta Esme és elkezdte simogatni a hátamat.Csak bólogattam minden jó tanácsán,amit csak mondani tudott.Egy kis ideig itt volt nálam aztán elment.
-Ness,keresnek!Egy fiú az!-mondta Carlisle.Megfagyott a levegő körülöttem.Nincsenek barátaim a suliban,és nem is lesznek.-Ness!-üvöltött Carlisle.
-Riley!Mit keresel itt?-kérdeztem még mindig a lépcsőn állva.Végigmért.Megint minden porcikámat megnézet így,hogy nem volt rajtam a kardigánom.Arra gondolt,hogy mondjon e valamit a kinézetemmel kapcsolatban.Meggondolta magát.
-Gyere,sétáljunk egyet!-intett az ajtó felé.Először meggondoltam aztán elindultam a lépcsőn.-Viszlát,Dr.Cullen.-köszönt el Carlisle-tól.
-Szia.-ekkor felém fordult.-Hamar gyere haza.-aztán még valami észébe jutott de nem mondta ki hangosan.-Vegyél fel kabátot!Túl feltűnő lenne ha nem vennél!-erre csak bólintottam.-Gyorsan felkaptam a kabátomat és követtem Riley-t ki az ajtón.
-Mit keresel itt?Nem suliba kéne lenned?-kérdeztem.Persze minden válaszát előre tudtam mégis,az ő szájából akartam hallani.
-Elmentél.Pedig minden óránk közös lett volna.-magyarázta.-Gondoltam utánad jövök!-hencegett.Teljesen belém zúgott...Ne,ne,ne!!!Ennek nem így kéne lennie.
-Riley,most megismétlem magam,de a csak a te emberi agyad kedvéért.-már az erdőben sétáltunk.-Nekünk nem szabad barátkozni!Én nem vagyok a jó neked!Élj normális életet és felejts el engem!-könyörögtem.Nagyon lehangolta amit mondtam neki.De egyből kiskaput keresett a tiltástól.
-De én nem akarlak kerülni téged!Én csak téged akarlak.-amikor ezeket a szavakat kimondta én teljesen lefagytam.Észrevette,hogy megálltam és hátrafordult.Épp a kedvenc rétemen jártunk ahol,az ő képét szoktam rajzolgatni.Zihálva vettem a levegőt.Odajött hozzám és átfogta a derekamat.
-Te túl jó vagy nekem...-suttogtam.Nem igaz!Nem ronthatom el szerencsétlen kölyök életét.-Nem tudod mire vagyok képes...-mondtam miközben gyilkos pillantást váltottunk.Vére illata még mindig csábított de leküzdöttem.
-Nem értem miről beszélsz.-fehéredett el.Akaratlanul is de elkapta a jobb kezét és magamhoz szorítottam.Vagy egy fejjel magasabb volt mint én de az erőm mégis előrébb hozott.-ÁÚ!Renesmee ez fáj!-ordított.Engedtem a szorításomból.
-Erre a fájdalomra gondolj amikor eszedbe jutok!Megegyeztünk?-sziszegtem.Ijedten nézett a szemembe.Annyira megsajnáltam szegényt.
-Mi a fene vagy te?-kérdezte.Úr Isten!Az agya gyorsabban jár mint az enyém.Teljesen elengedtem.
-Te szerelmes vagy belém,Riley Evens!-üvöltöttem amikor a gondolataiban meghallottam a szerelem szót.
-Honnan tudod?-kérdezte.Király,lebuktam!Elnéztem valahova a távolba.-Honnan tudod?-üvöltött a képembe.
-Kérlek,most menj el!-könyörögtem neki.Rám se hederített.Szíve és agya megállás nélkül kattogott.
-Nem!Te valamit tudsz amit én nem!Mi az?-keze mintha lendülni akart volna de uralkodott.Hatalmasat dobbantottam a földön.A föld megremegett és ő hátraesett.-Mi a ..?-kezdte volna.
Nem tudom,hogyan történt de megcsókoltam.Egészen a földig nyomtam szerencsétlen srácot.Testem minden porcikája kívánta ezt a csókot,igyekeztem,hogy ne legyek túl durva mert ő egy ember.A kajámat csókolgatom,tiszta röhej!Mikor észhez tértem leszálltam róla és elfutott vagy harminc métert.
-Riley...a gondolkodásodból látom,hogy okos srác vagy.Mint mondtam kerülj el!Nem mondhatod el senkinek,hogy mi történt itt ezen a tisztáson!Hidd el!Tudni fogom ha hibásan teszel esküt!-kiabáltam.Lassan feltápászkodott a földről.
-Csak akkor teszek esküt,ha elmondod mi vagy?-kérte.Odasiettem hozzá.Megijedt a hirtelen közelléttől.
-Te félsz!-artikuláltam.-Jól teszed...-súgtam a fülébe.Lábai remegni kezdtek.-Ügyes...és most hazamész,nem beszélsz erről senkinek.Vagy nagy bajok lesznek!-simogattam gyönyörű nyakát.
-Lehet,hogy félek.De addig nem megyek el,amíg el nem mondod mi vagy.-jelentette ki határozottan.Ő is a fülembe súgta,fejét a nyakamba rejtette.Ott a volt előttem,nyaka csak pár centire ajkaimtól,és ha ez nem elég,még meg is adja magát.
-Vámpír.-suttogtam mikor a nyakát akartam harapni.Harapásból,puszi lett,pusziból nyalás.Ütőere ott dobogott a vékony bőrréteg alatt.
-Az...nem baj.-erre elugrottam.Mit mondott?
-Te nem tudod,mit beszélsz!A vámpírok veszélyesek Riley!Térj észhez!Ahogy kimondom neked menekülni kéne.És sikoltozva rohangálni,aztán elesni és meghaltál!Ennek így kéne lennie!-visongtam.Riley értetlenül nézett.Szívem nagyon fájt amiért ezt mondtam.
-Te nem fogsz bántani engem.Látom a szemedben...-Jézusom ennyire átlátszó vagyok?!-Te is szeretsz engem.De nem tudom miért.Én is más vagyok.-erre elmosolyodott.-Egy őrült.-nevetett.-Aki beleszeretett egy vámpírba.
-Elég!Menj haza!Vagy fejbekólintalak és elhitetem veled,hogy csak elcsúsztál a lépcsőnkön és beverted a fejed!-fenyegettem.El sem hiszem.Haza küldöm életem szerelmét.Már nem törődtem gondolataival,nem figyeltem rájuk.
-Rendben.Majd hívlak.-mondta és elment.Még láttam testét amikor bemegy a fák közé.
-JÓ!-kiáltottam utána.Kezével intett aztán végleg eltűnt.Hazafutottam.Gyorsan közlekedtem,nehogy találkozzak Edwarddal,mert akkor biztos kikérdez.
-Te elmondtad neki!-állt elém.Baszki!Edward kurva gyors!
-Voltál már olyan helyzetben,hogy bevésődésed tárgya kéri,hogy mond el neki mi vagy?Szerintem nem!Különben meg...-magyarázkodtam.
-Szerelmes beléd.Te átakarod változtatni.-pisszegett.Lesütött szemmel,hallgattam ahogy a családom körém gyűlt.
-Ha a szerelem nem örök...tedd azt örökké.-motyogtam.Edward felmordult.-Te is átváltoztattad Bellát!-másztam a képbe.
-Az tök más!-morgott.Még tartozok neki egy jó kis verekedéssel.
-Igen?!Akkor ehhez mit szólsz?-kérdeztem és behúztam neki egyet.Mosolyogva vágott a földhöz.
-Edward,ezt kint!-mondta Esme a berepedt padlót nézve.Edwardot kivágtam az udvarra és tovább püfföltem.Sokat mozogtunk.Edward nem vérre menő harcot vívott,de én igen.Ezért persze Emmet megelégedésére,én nyertem.
-Szar vagy!És nem más!Ha te átváltoztattad Bellát én átváltoztathatom Jake-t,mármint akarom mondani Riley-t.-morogtam.Carlisle-ra pillantottam.
-Igen,Edward.Igaza van.Ugyan olyan.És ha Ness,társat akar magának...-rázta a fejét Carlsile.Zsír!Átfogom változtatni Riley-t.Semmi és senki nem akadályozhat meg.Alice-nek újabb látomása volt.Riley-ról.
-Nem,nem nem!-üvöltöttem.Riley Alice látomásában,vérben tocsogott és egy idegen vámpír állt fölötte.Én pedig ott voltam és....megharaptam Riley karját.-Ez szörnyű!Nem így akarom!Nem akarom,hogy előtte még jobban szenvedjen!-kiabáltam.
-Egyszer előjött ez a kép!-mondta Alice,aztán újabb látomás.-Enni mennek!Carlisle meg kell állítanunk őket!-kiabált Alice.Még láttam ahogy Emmet és Jasper pénzt cserélnek,a fogadásból aztán elkezdenek öltözni.Én nem öltöztem át,maradtam a normális kékes,trikómba.Riley miatt aggódtam.Fülemben mintha vér lüktetett volna a félelemtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése