1.fejezet:

                                                            Új család,otthon

Nessie szemszög

Renesmee Carlie Cullen vagyok...16 éves,árva.165 cm,kékeszöld szemek,bronzvörös haj,fehér bőr.Ezek jellemeznek.Egy gyermekotthonban élek Washington államban.A szüleim öt éves koromban meghaltak,azóta élek itt.Viccesen fogom fel a dolgokat ezért sosem volt gondom az élettel.De az élet szar!Ennyi!
Két hete meglátogatott egy bizonyos Black család,akik segíteni szeretnének egy árván.Azt hittem eldobom az agyamat!Végre valaki érdeklődik felőlem!Elég szimpinek tűntek az első találkozáskor,ezért beleegyeztem,hogy szívesen laknék náluk.A leendő "apám",Billy,tolószékes de nem zavart."Testvéreim" közül még egyikkel sem találkoztam de azt mondta kedvelni fognak.
Már összepakoltam a tatyómba és azt várom mikor hallom azt,hogy a nevelő nőnk Miss Johnson szóljon,hogy értem jöttek.
-Nessie Cullen!Megjött az új családot!-üvöltött be szobámba Miss Johnson.Mély lélegzetet vettem és visszakiabáltam.
-1 perc és megyek!-üvöltött a földszintre.Barátnőim most is itt ülnek körülöttem és ölelgetnek.-Úgy fogtok hiányozni csajok!Majd küldjetek e-mailt!-javasoltam.-Hosszú lesz a repülő út ezért nem tudok egyből visszaírni!-mondtam nekik lágyan.Jason aki szerelmes belém ott állt az ajtóban és integetett.Meg kell hagyni jóképű de nem az esetem.
-Renesmee!Sok szerencsét La Push-ban!-kiabált élénken.Kínos lett volna nem visszaszólni ezért csak bólogattam.
Felkaptam súlyos táskámat és rohantam le a lépcsőn.Tegnap volt a búcsúztatóm ezért a takarító nő a földre hullót szerpentineket takarítja.Még egy utolsó pillantás...Hátra néztem régi otthonomra.




Jacob szemszög

Már majdnem húsz perce várakozunk....
-Istenem,apa!Mikor jön már?-kiabáltam apám képébe.Nem akartam még egy lányt a családba,de apa azt mondta jótékonykodjunk,vidítsuk fel valakinek az életét.Már így van két nővérem,nem kell még egy lány!
-Nézd ott jön!-mutatott apám a bejárati ajtóra.Dühösen fújtam ki a levegőt aztán ránéztem.
Leesett az állam.Egy ilyen dögös csajt árva?!Te szent ég!Olyan kecsesen libbent ki,hogy azt hittem odamegyek és a kezemben fogom beültetni a kocsiba.Volt valami a járásába ami zavart.Odafigyelés.Ügyelt minden egyes léptére nehogy elessen.Pedig mintha modell lett volna.Gyönyörű volt,egészen csodálatos.Egy disney rajzfilm királynője.Bronzvörös haját kékeszöld szemébe fújta a szél,mire ő arra kezdett figyelni.Aztán megbotlott...Kicsit sután de újra visszatért önuralma a lába felett.
-Gyere!Üdvözöljük!-erősködött apu.Gyorsan elrendeztem arcvonásaimat és visszatettem államat a helyére.Tutira mindent visszaszívok amit eddig mondtam rá.Héj!Jake,te barom!Mi van ha egy kis nyafka?-gondoltam magamban.Kipattantam a kocsiból amikor kiért a kapun.Apa nem tudott kiszállni ezért csak lehúzta az ablakot.A lány kiért és becsukta maga mögött a kovácsoltvas kaput.
-Hello...-köszönt félénken.Elővettem erős férfi arcomat és visszaköszöntem.
-Szia,Jake vagyok!-nyújtottam kezet.Megijedt tőlem de azért erősen megszorította.
-Renesmee....-motyogta nagyon halkan.-Ah,Billy!-intett a kocsiban ülő apámnak.
-Hozom a táskád!-ajánlottam fel izmaim segítségét.Bátran nyújtotta oda táskáját ami meg kell hagyni nagyon nehéz volt.
-Köszi...-hadarta.Bedobta hátra és elhelyezkedtem a vezető ülésen.



Nessie szemszög


Óvatosan beültem a rézbőrű pasik kocsijába.Teakfa és rozmaring illatot árasztott a kopott bőrülés de meglehet szokni.Jacob vezetett,a visszapillantó tükörből magamon éreztem pillantását.Elpirultam.Miért bámul ez engem?-kérdezgettem magamtól.Billy csak bátorítóan mosolygott.Kezdett kínossá válni a csönd,ezér úgy gondoltam elkezdek kérdezgetni.
-A quileute-toknál szokás a hosszú haj?-kérdezte de tök hülyén eresztem magam.Jacob nevetett kérdésemen pedig neki is hosszú haja volt.
-Általában....-jegyezte meg.
-Hogy,hogy általában?-kérdeztem kíváncsian.Jacob megint rám nézett és látta megcsillanni szememben az érdeklődést.Megint elpirultam mire ő is.
-Ez hosszú....-magyarázta.Nem tetszett,hogy már az elején titkolóznak.Szeretnék mindent tudni.-Inkább mesélj.....mit a terved mára?!-kérdezte terelve a témát.Csodás!Most már terelget is.
-Semmit...-feleltem elhaló hangon.Jacob jóképű volt de a haja....most megfognám és elkezdeném vágni ollóval,sőt kitépném.Kicsit magára vette kijelentésemet.Odahúzódtam az ablakhoz,hogy többet ne tudjon rám nézni.Elővettem mp4-lejátszómat és zenét hallgattam.Most már nem éreztem kínosnak a csöndet.Billy és Jacob még beszélt valamit de azt nem hallottam.

Miután leszállunk a repülőről és elindultunk az országúton,senki sem szólt egy szót sem.Odaértünk egy pirosra festett faházba(ha ezt lehet háznak nevezni)és kiszálltunk.Ijedten pislogtam amikor beléptünk az aprócska nappaliba.Körbenéztem,szagláztam aztán Jacob a vállamra tette a kezét.
-Megmutatom a szobádat...-hadarta nyersen de izgatottan.Billy szék nyikorogva követett minket.Jake-nek nagyon meleg keze volt,mit a fog kezében mini kályhát?Miután leszedtem kezét a vállamról megnéztem az érintett pontot:piros volt,ujjai helyén.Ő is megvizsgálta és lesütött szemmel bocsánatot kért.
-Bocsi!Nem tudom mi van velem...-suttogott.Bólintottam és utána iramodtam.Egy fekete kopott ajtó előtt álltunk meg és kinyitotta.Egy tenyérnyi szoba pici kétszemélyes ággyal.Aprócska íróasztal baloldalon,ruhásszekrény mellette,egy kisebb szekrényen tv.Minden meg volt ami kellett csak hát írtó picike volt.
-Tudom,hogy kicsi...-suttogott újra.-Vettünk neked...öm...új takarókat és párnát!-mutatott egy kék színű bundás takaróra és egy kicsi és egy nagy fehér párnára.Kedvesen biccentettem mire elment.Leültem az ágyra és újból körbenéztem.
-Remélem tetszik!-szakította félbe Billy gondolkodásomat.
-Persze....Csak a falak olyan hidegek....-tértem nyugtalanságom okára.Az árvaházban narancssárga falak voltak,itt meg fehérek.
-Sajnálom....-aztán elhúzott.Jobb mint a semmi!Kipakoltam,átöltöztem aztán kimentem a nappaliba.Billy és Jacob ott ültek a kanapén.Jake keze remegett és vörös volt az egész feje.
-Héj!Jacob jól vagy?-kérdeztem.Hideg kezemet hozzáérintettem homlokához ami volt vagy negyven fokos.-Úr Isten!Tűz forró vagy!-rántottam el ujjaimat.Ő csak tovább remegett aztán kiszáguldott az ajtón.Billy tudhatta mi történik mert nem nézett fia után.Utána szaladtam aggódva de már nem láttam sehol.
-Billy!Mi van vele?-kérdeztem kicsit szemrehányóan amiért eddig nem mondott semmit.Ő csak úgy tett mintha valami hétköznapi dolog lenne és tovább nézte a tv-ét.
-Semmi különös....csak rosszul van.-magyarázta,tovább nézte a baseball meccset.Dühösen mentem ki a konyhába valami ehetőért.Leültem kajálni egy szendvicset mire farkasüvöltést hallottam.


Jacob

Mi történik velem?-kérdeztem a fejemben lévő hangoktól.Az előbb farkassá változtam..persze számítottam rá de akkor is!Szörnyű volt!Most meg ezer hangot hallok egyszerre.
Nyugi Jake!Nincs semmi baj!Csak hallod a gondolatainkat.Nem kell megijedni!-röhögött Paul a fejemben.
Hú!Végre Jackey is közénk tartozik!-kiabált Leah.Morogtam.Nem akarok ez lenni.
Fogadd el Jacob!A géneidben hordoztad!Nincs mit tenni ellene.-magyarázta Sam.Futottam nagy semibe hátha visszatudok változni.Aztán eszembe jutott Renesmee...Ő olyan szép!
Húú!Haver,dögös az új tesód!Nem gond ha rászállok?Ügye,Jackey?-Hegelt Paul.Őt soha sem szerettem és most sem fogom.
Nem!Soha!Szállj le róla!-üvöltöttem.Mancsaimat nézve elég ijesztő vagyok de hát nincs mit tenni.
Hű!Jake szerelmes!-mondta kedvesen Embry.Ő a barátom volt de most...letéptem volna a fejét.Paul gondolatai rohamoztak el:szex jelenet.Ő és Renesmee.Mindenki egyszerre horkant fel.
Paul te mocsok!-kiabált Leah.
Fúj,haver!Ezt ne most!Amikor mindenki látja!-méltatlankodott Jared.Sam csak jót nevetett ezen.Paul tovább küldte egyenesen nekem címzett perverz gondolait.
Paul!Bazd meg!Most hagyd abba!-utasítottam dühösen.

Aztán el telt több hónap....




Na hát ez lett volna az első feji!Remélem tetszett!Hamarosan jön a második!Sokkal több titokkal és izgalommal....Vajon Nessie is így érez Jacob iránt?Majd a kövi részben kiderül.Sok komit kérek szépen!
Láw Maysi